A jövő idő mint az ige grammatikai kategóriája akkor létezik egy nyelvben, ha használata a jövőben bekövetkező események jelzésekor kötelező, vagy olyan opcionális formával rendelkezik, amely csakis a jövőben bekövetkező események jelzésekor használatos. Grammatikai kifejezése lehet ragozási vagy perifrasztikus (segédige használata).

Típusai:

NoFut: A nyelvben grammatikai értelemben nem létezik jövő idő (a jövő időnek nincsen grammatikailag elkülönülő megformáltsága).

FutOblInfl: A jövő idő grammatikai kifejezése kötelező, a kifejezés eszköze ragozás (magának az igének módosult vagy affixált formája).

FutOptInfl: A jövő idő grammatikai kifejezése opcionális, ha használják, a kifejezés eszköze ragozás (magának az igének módosult vagy affixált formája).

FutOblPfr: A jövő idő grammatikai kifejezése kötelező, a kifejezés eszköze segédige használata a főige valamely (rendszerint nonfinit) formája mellett.[1]

FutOptPfr: A jövő idő grammatikai kifejezése opcionális, ha használják, a kifejezés eszköze segédige használata a főige valamely (rendszerint nonfinit) formája mellett.[2]

Két paraméterérték azonos érvényessége (mindkettőnek egyenlő gyakori előfordulása) a nyelvben két kód & jellel való összekapcsolásával jelölhető, domináns/nem-domináns viszony pedig / jellel (elöl a domináns).

[1] A nonfinit forma típusa (ragozatlan igető, infinitívusz, egyéb igenév vagy igéből képzett főnév) a szöveges magyarázatban tisztázandó.

[2] A nonfinit forma típusa (ragozatlan igető, infinitívusz, egyéb igenév vagy igéből képzett főnév) a szöveges magyarázatban tisztázandó.