Melléknév mint ige

Egyes nyelvekben a (jelentéstanilag megkülönböztethető) melléknevek és igék morfológiailag és szintaktikailag azonos módon viselkednek, illetve formálisan meg sem különböztethetők. Más nyelvekben világosan megkülönböztethető szófajok.

Típusok:

AdjNotVMorph: A melléknevek nem igék, és nem mutatják fel az igék morfológiáját.

CopAdj=VMorph: A melléknevek nem igék, de predikatív helyzetben kopula funkciójú igei affixumokat vehetnek fel.

Adj=VMorph: A melléknevek igék, igei morfológiájuk van (például igei idő-, aspektus-, mód-, személy-, szám-jelölés).[1]

Adj=VNoMorph: A melléknevek igék, és ugyanúgy ragozhatatlanok, mint az igék.

 

[1] Ilyen esetben a melléknevek – mint az igék – csak predikátumként jelenhetnek meg, azaz tulajdonképpen csak igeszerűen ragozható predikátumszavak vannak, amelyek szemantikailag átfogják a más nyelvekben megkülönböztetett ige és melléknév kategóriákat.