A vonatkozói alárendelő szerkezet (relative clause, RC) egy referáló kifejezésnek (a fejfőnévnek) az értelmezési tartományát szűkíti le azokra az elemekre, amelyekre nézve a vonatkozói alárendelő szerkezetben megfogalmazott állítás igaz. Másszóval a vonatkozói alárendelő szerkezet olyan szintagma, amely megfelel a következő két kritériumnak: a) a maga egészében egy főnév (N) jelzőjének funkcióját tölti be,[1] b) tartalmaz egy olyan igealakot, igenevet vagy igéből képzett főnevet, amely nem azonos a teljes mondat fő predikátumával.[2] A vonatkozói alárendelő szerkezet és a fejfőnév együtt a vonatkozói szerkezet (relative construction).[3] A nyelvek különböző eszközökkel, ún. relativizáló stratégiákkal (relativizing strategies) alakítják ki vonatkozói szerkezeteiket. Tipológiailag a formálisan kifejeződő morfoszintaktikai megoldások jönnek számításba.
Ebben a paraméterben a fejfőnév képviseletét vizsgáljuk a vonatkozói alárendelő szerkezetban, mégpedig olyan esetben, amikor a fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezeten belül tárgyi funkciót tölt vagy töltene be.[4] A relativizáló stratégiákkal kapcsolatban ilyenkor a következő típusok lehetségesek:
NoObjRel: A nyelvben egyáltalán nem lehetséges vonatkozói alárendelő szerkezet, ha annak fejfőneve e szerkezeten belül tárgyi funkciót látna el.
ElseObjRel: A nyelvben vonatkozói alárendelő szerkezet, ha annak fejfőneve az alakulaton belül tárgyi funkciót látna el, csak szerkezeti átalakítással lehetséges.[5]
RelPro: A vonatkozói alárendelő szerkezetben, a szerkezeten belüli tárgyi funkciót jelölve, kötelezően megjelenik a fejfőnév névmási képviselete (miközben maga a fejfőnév a főmondatban szerepel, az ottani szintaktikai funkciójának megfelelő alakban).[6]
CorrelN: A fejfőnév (tárgyi megformáltsággal) a vonatkozói alárendelő szerkezetben is megjelenik (a vonatkozói alárendelő szerkezet alakja egyszersmind eltér attól, ahogyan ugyanez a tartalom önálló mondatban megjelenne), a főmondatban ilyenkor a fejfőnév ugyanúgy szerepel, vagy egy általánosabb jelentésű főnév képviseli.[7]
CorrelPro: A fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetnek megfelelő tárgyi megformáltsággal jelenik meg, a főmondatban pedig (személyes vagy mutató) névmás képviseli, a főmondatbeli szintaktikai szerepének megfelelő alakban.[8]
RCO: A fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetnek megfelelő tárgyi megformáltsággal jelenik meg, a főmondatbeli szintaktikai szerepe jelöletlen marad.[9]
RCnonO: A fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetnek elvben tárgya, de ilyetén voltát semmi sem jelöli (mert esetalakja a főmondatbeli szerepének felel meg).[10]
A fenti típusok & jellel egyesíthetők, ha a nyelv egyenrangúan két típust képvisel, illetve / jellel, ha a jel előtti típus általános, de a jel utáni megoldás is előfordul. A kód zárójelezése fakultativitást jelöl.
[1] Tehát a milyen tulajdonsággal jellemezhető közelebbről az N? vagy a melyik N? kérdésre válaszol.
[2] Ez annyit tesz, hogy ha a mondatból elhagyjuk ezt a jelzői alárendelő szerkezetet (szintagmát), a mondat továbbra is grammatikus marad, mivel szerepel benne egy (másik) igei predikátum.
[3] Például az az a kutya, amelyik ugat vonatkozói szerkezetben a kutya a fejfőnév, az amelyik ugat a vonatkozói alárendelő szerkezet. Az ugató kutya vonatkozói szerkezetben a kutya a fejfőnév, az ugató a vonatkozói alárendelő szerkezet.
[4] Ebből tehát nem következik, hogy a főmondatban is tárgynak kell lennie. Példa: Találkoztam azzal az emberrel, akit tegnap említettél. Az akit a vonatkozói alárendelő szerkezetban tárgy, miközben fejfőneve, az ember, a főmondatban társhatározó. Ugyanez áll a találkoztam a tegnap említetted emberrel típusú alakulatokra, ahol a fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetban tárgy lenne (említetted az embert).
[5] Például olyan passzív mondat szerepeltetésével, ahol a vonatkozói alárendelő szerkezet fejfőneve tárgy helyett alanyként lépne fel ([akit tegnap említettél helyett] „találkoztam azzal az emberrel, aki tegnap általad említve lett”), vagy azzal a megoldással, hogy két főmondat kapcsolódik lazán egymáshoz, mindkettő ugyanolyan alakban jelenik meg, mint ha önálló lenne, és egyikben sincs olyan morfológiai elem, amelyik jelezné a másik mondatra vonatkozást. Szöveges magyarázatban pontosítandó.
[6] Séma: ?amelyiket látom, (az) a kutya nem ugat vagy *azt/őt látom, (az) a kutya nem ugat. (Az ilyen mondatalakulat természetesen csak akkor tartozik ide, ha teljes mértékben grammatikusnak minősül.)
[7] Séma: *(amelyiket) kutyát szeretem, (attól a) kutyától nem félek. Ez a típus nem engedi meg a fejfőnév kihagyását egyik tagmondatból sem.
[8] Séma: amelyik kutyát látom, az/ő nem harap (annak nem adnék csontot stb.).
[9] Olyan mondatokban ellenőrizhető, ahol a fejfőnév a főmondat igéjének nem tárgya lenne. Séma: *amelyik kutyát látom, félek vagy *amelyik embert szeretem, szívesen találkozom.
[10] Olyan mondatokban ellenőrizhető, ahol a fejfőnév a főmondat igéjének nem tárgya. Séma: *a szeretem kutyától nem félek vagy (participiális megoldás) a szeretett kutyától nem félek.