A megszólítottra vonatkozó személyes névmások udvariassági megkülönböztetése körülbelül a világ nyelveinek egynegyedében ismeretes. Ebből a szempontból névmásnak számít minden olyan szabad vagy kötött morféma, amely csak a beszédpartnerre vonatkozóan  fejez ki ilyen megkülönböztetést.[1] A névmások közötti választást pragmatikus és társadalmi körülmények szabják meg: a beszélőnek a tisztelet és intimitás foka (egyes értelmezések szerint a hatalmi és szolidaritási relációk) tekintetében vett viszonyulása a megszólítotthoz, amely egyúttal kifejezésre juttatja a beszélő önközképét[2] is.

Típusok:

NoPolit: Udvariassági megkülönböztetés hiánya.

PolitNoPn: Az udvariassági megkülönböztetések kifejező eszközei nem névmások.

TwoPolit: Bináris udvariassági megkülönböztetés. Két viszonyulási mód (pragmatikus funkció) megkülönböztetése, amelyek közül az egyik intim/familiáris, a másik tiszteletkifejező (honorifikus). Több (akár grammatikailag eltérő típusú) névmás is szerepelhet azonos pragmatikus funkcióban, amelyek között a választás ekkor dialektológiai vagy grammatikai/kontextuális körülményektől függhet.

MultPolit: Multiplináris udvariassági megkülönböztetés: a nem intim/familiáris szférában két vagy több udvariassági státusz megkülönböztetése.

[1] Ha például egy egyébként saját jelentéssel bíró főnevet kizárólag a második személyben használnak udvariassági megkülönböztetésre, akkor ebből a szempontból kvázi-személyesnévmásnak minősül.

[2] Önközkép (arc, arculat, homlokzat): a beszélő saját magának tulajdonított és deklarálni kívánt társadalmi státusza, melynek figyelembe vételét elvárja másoktól.