Ez a paraméter azt célozza, hogy a nyelveket a személyes névmások (personal pronouns, PP) többes számának jelölése szempontjából osztályozzuk.[1] Személyes névmásokon a tipológiai osztályozás szempontjából alanyt kifejezni képes független névmások értendők (nem minden nyelvben vannak ilyenek). Mindhárom személyt meg kell vizsgálni. A tipológiai összehasonlíthatóság érdekében egy sor további korlátozásra is szükség lehet.[2]

Típusok:

NoPP: A nyelvben nincsenek független alanyi személyes névmások.

PPIndiffNum: A személyes névmások csak személyt fejeznek ki, számot nem. [3]

NeutrPPSyntAff: Semleges névmási tő[4] plusz szintetikus (számot és személyt egyaránt kifejező) affixáció.

SyntPP: Szintetikus (számot és személyt egyaránt kifejező) névmási tő, ahol a különböző számú, de azonos személyű névmások (szinkrón értelemben) nem tekinthetők egyazon tő belső flexiós („tőhajlításos”) változatainak.

SyntFlexPP: Nem-szegmentális korreláció az azonos személyű névmások tekintetében (másszóval a számjelölés belső flexiónak tekinthető).

SyntPPSpecAff: Szintetikus (számot és személyt egyaránt kifejező) névmási tő, plusz speciális névmási számjel.[5]

SyntPPNonspecAff: Szintetikus (számot és személyt egyaránt kifejező) névmási tő, plusz általános (főnévi) számjel.

PersPPSpecAff: Azonos személyben azonos névmási tő, plusz speciális névmási számjel.

PersPPNonspecAff: Azonos személyben azonos névmási tő, plusz általános (főnévi) számjel.

Dupl: A többes számú névmás a megfelelő egyes számú névmás teljes vagy részleges megkettőzése.

Ton: A többes számú névmás csak (valamely) egyébként azonos magánhangzójának tonalitásában különbözik a megfelelő egyes számú névmástól.

Több paraméterérték egyenrangú előfordulása esetén & jellel kapcsoljuk őket, ha az egyikük (szerkezetileg) domináns, [6] ehhez / jellel kapcsoljuk a másikat.

[1] Egyéb nem-egyes számokra (duálisz, triálisz, paukálisz) ebben a paraméterben nem vagyunk tekintettel.

[2] Esetrendszeri osztottság állhat fenn, ha a személyes névmás függő eseteiben más típus mutatkozik, mint az alanyesetben. Ilyenkor csak az alanyesetet vesszük figyelembe. Egyes esetekben azonos számban és személyben több névmás is van (például udvarias variáns, familiáris variáns), ilyenkor a kevésbé jelöltet kell figyelembe venni. Bármely megszorításról számot kell adni a szöveges kommentárban.

[3] A szám csak kontextuális vagy pragmatikai megfontolások alapján dönthető el.

[4] Csak azt fejezi ki, hogy (személyes) névmásról van szó, a személy és a szám konkretizálása nélkül.

[5] A számjelek meglétét mindig a többes számban állapítjuk meg.

[6] Ez akkor áll elő, ha valamely két személy egymással azonos kódértéke eltér a fennmaradó személy kódértékétől.