Ez a paraméter azt célozza, hogy a nyelveket az alanyt (szubjektumot, agenst) kifejező önálló[1] személyes névmások (personal pronouns, PP – nem minden nyelvben vannak ilyenek) és az állítmányi ige relatív szórendjének szempontjából osztályozzuk. A paraméterértéket első és második személyben állapítjuk meg, mert a harmadik személyű névmások gyakran nem valódi személyes névmások. Azt a kérdést, hogy az önálló személyes névmások kitétele kötelező-e az első és második személyű alany esetén, ennél a paraméternél nem vizsgáljuk, hanem azokat az eseteket vizsgáljuk, amikor az önálló személyes névmás megjelenik.

Típusok:

NoPP: A nyelvben nincsenek független alanyi személyes névmások.

PPV: A nyelvben vannak független alanyi személyes névmások, és ha megjelennek a mondatban, megelőzik az igét.

VPP: A nyelvben vannak független alanyi személyes névmások, és ha megjelennek a mondatban, követik az igét.

[1] A személyes névmás akkor tekinthető önállónak, ha van olyan használata, amelyben ige nélkül is felléphet (például válasz egy olyan típusú kérdésre, mint  ki a legidősebb? ki van ott? vagy ki képes erre?), vagy ha a mondatban nincsen szigorúan az igéhez kötve (más szavak is megjelenhetnek közöttük). Egy nyelvben előfordulhat több személyes névmás is egyazon személyre, amelyek közül csak az egyik önálló, ilyenkor természetesen csak az utóbbit vesszük figyelembe.