Ennél a paraméternél a ditranzitív igéknek a recipiens (R, Rec) kötelező bővítmény[1] nyelvtani értelemben vett személyére való (perszonális) utalásról (person marking, PM) van szó. Mintául tudatos, akaratlagos cselekvést kifejező ditranzitív igéket választunk, és vizsgálandó az 1. és 2. személyű recipiensek esete is. Jelölésen morfológiai jelölést értünk, bármely eszközzel valósuljon is ez meg.[2] Amennyiben az adott nyelvben a recipiens jelölése az igén bizonyos körülmények fennállása esetén megvalósul, ilyen eseteket vizsgálunk, és ennél a paraméternél úgy tekintjük, hogy a nyelvre a recipienssel való igeegyeztetés általában jellemző. A feltett kérdés: amennyiben a nyelv az igealakon jelöli a recipiens nyelvtani személyét, ez a jelölés mely esetekben kötelező?
Típusok:
NoRecM: A ditranzitív ige morfológiailag nem jelöli a recipiens személyét.
RecM: A ditranzitív ige jelöli a recipiens személyét (egyeztetve van vele), akár teljes főnév, akár névmás fejezi ki a recipienst.
RecMN: A ditranzitív ige csak abban az esetben jelöli a recipiens személyét (van egyeztetve vele), ha a recipiens főnév.[3]
RecMnotN: A ditranzitív ige csak abban az esetben jelöli a recipiens személyét (van egyeztetve vele), ha a recipiens nem főnév.[4]
RecMnon3: A ditranzitív ige csak abban az esetben jelöli a recipiens személyét (van egyeztetve vele), ha a recipiens első vagy második személyű.[5]
[1] A recipiens a ditranzitív igének a cselekvő (agens) és érintett (patiens vagy téma) funkciói mellett megjelenő harmadik kötelező kiegészítése, az igében kifejezett cselekvés címzettje, kedvezményezettje (például az ad ige esetében az a személy, akinek adnak valamit).
[2] Ide értendők azok a morfológiai jelölésmódok is, amelyek nem önálló személyes névmásokat (vagy klitikumokat) alkalmaznak az igealakon kívül. Nem önálló a személyes névmás, ha nincs olyan alakja, amely az igei egyeztetés funkcióján kívül más funkciót is el tudna látni.
[3] Tehát nem jelöli, ha a recipiens önálló személyes névmással van kifejezve.
[4] Tehát a recipiens vagy önálló személyes névmás, vagy egyáltalán nem jelenik meg a mondatban önálló szóként.
[5] Tehát nem jelöli, ha a recipiens (harmadik személyűnek értett) főnévvel van kifejezve, vagy nem jelenik meg, de harmadik személyűnek értendő.