A műveltető szerkezetek (causative constructions) olyan nyelvi szerkezetek, amelyek egy két eseményt jelölő nyelvi szituációt írnak le: az okozás eseményét (causing), amelyben az okozó vagy késztető (causer) tesz vagy kezdeményez valamit, illetve az okozott eseményt, amelyben az okozó cselekvése eredményeképpen a végrehajtó vagy késztetett (causee) valamely cselekményt hajt végre, illetve állapotváltozáson megy át. A műveltetés kifejezésének három típusa van: a lexikai,[1] a morfológiai és a szintaktikai (más néven analitikus vagy perifrasztikus). Ez a paraméter a perifrasztikus típusú műveltetéssel foglalkozik.
Perifrasztikusnak (vagy analitikusnak, másképp szintaktikai típusúnak) azokat a műveltető szerkezeteket nevezzük, amelyek megfelelnek a következő három feltételnek:
1. Az okozás és az okozott cselekmény két tagmondatban (clause) fogalmazódik meg, másképp szólva az okozás és a végrehajtás állítmánya különbözik, és két különböző tagmondatban található.
2. Az okozás (vagyis okozót kifejező főnévi szintagma és az okozás állítmánya) grammatikailag fölé van rendelve a végrehajtásnak (alanyának/agensének és állítmányának), ami vagy azt jelenti, hogy csak az okozás agense van a nyelvtani alany pozíciójában[2] (vagy sorrendben mindig ő az első alany), vagy/és azt, hogy a végrehajtási tagmondat alárendeltsége grammatikailag jelölve van (a végrehajtás igéje igenév formában jelenik meg, vagy finit igealak ugyan, de csak mellékmondatban alkalmazható igemódban vagy más speciális alárendeltségi jelöléssel ellátva jelenik meg).[3]
3. Az okozó cselekvését (a műveltetést) kifejező állítmány kizárólag vagy elsősorban az okozás funkcióját jelenti.
Típusok:
NoPfrCC: A nyelv egyáltalán nem használ perifrasztikus műveltető szerkezeteket.[4]
RarePfrCC: A nyelv csak ritkán használ perifrasztikus műveltető szerkezeteket (a műveltetés nem-perifrasztikus kifejezésmódja domináns benne).[5]
SeqPfrCC: A nyelv szekvenciális műveltető szerkezeteket használ, vagyis az okozás és a végrehajtás tagmondata kötött módon, ebben a sorrendben áll egymás mellett, és a műveltetésnek más jelölője nincsen.[6]
IntPfrCC: A nyelv intencionális műveltető szerkezeteket használ, vagyis a végrehajtás predikátumát non-finit igealak (igenév), speciális igemód, igéhez járuló esetaffixum vagy speciális partikula jelöli benne.
Bármely paraméterérték zárójelben annak fakultatív használatát jelzi. Egyaránt fellépő értékek & jellel kapcsolandók össze, a / jellel azt jelöljük, hogy a feltüntetett kódértékek közül a jel előtti a (szerkezetileg) domináns, de a másik is előfordul.
[1] Lexikai típusú műveltetésnek az okozás és a végrehajtás momentumát egyazon igetőben kifejező műveltetést nevezzük, például megöl = okozza, hogy meghal, meglök = okozza, hogy elmozduljon stb. Előfordul, hogy a lexikai típusú műveltető ige csak belső flexió vagy más fonetikai/fonológiai jegy tekintetében különbözik nem-műveltető párjától (például német fallen ’ledől’ ↔ fällen ’ledönt’), azonban ez a szembenállás általában nem szisztematikus (minden ilyen igepár egyedi eltérést mutat). A műveltetés kifejezésének lexikai típusa minden nyelvben legfeljebb felsorolhatóan sok igére jellemző, és az összes többi ige esetében morfológiai vagy szintaktikai megoldás használatos. Ezért tipológiailag a nyelveket csak az utóbbi szintek alapján lehet jellemezni.
[2] Nem-nominatív nyelvekben: a tranzitív ige agensének szokásos pozíciójában.
[3] A műveltető szerkezet tehát nem tévesztendő össze az okhatározói alárendeléssel (…, mert…), ahol a végrehajtás tagmondata a főmondat, és az okozásé az alárendelt. Természetesen a puszta okhatározás (például a feleségem miatt késtem el) sem tartozik ide, hiszen itt az okozásnak nincs is saját predikátuma.
[4] Ilyenkor a Nem-perifrasztikus műveltetés paraméter értéke nem lehet NoNonpfrCC, a Morfológiai műveltetés paraméter értéke pedig nem lehet NoMorphCC.
[5] Ilyenkor a Morfológiai műveltetés paraméter értéke nem lehet NoMorphCC.
[6] Ebben a típusban tehát mindkét tagmondat jelöletlen az okozás szempontjából, például mindkettő agens + ige szerkezetű („ő tette én mentem” vagy „ő tette és én mentem” = ’menni késztetett’, ’elindított’). Hogy a két tagmondat között van-e valamilyen összekötő elem, annak nincsen jelentősége.