IntPfrCC: A nyelv intencionális műveltető szerkezeteket használ, vagyis a végrehajtás predikátumát non-finit igealak (igenév), speciális igemód, igéhez járuló esetaffixum vagy speciális partikula jelöli benne.

(1) a fiú könyv-et olvas.

       a fiú könyv-acc olvas.prs.3sg

’A fiú könyvet olvas.’

(2) a tanár meg-parancsol-ja a fiú-nak, hogy olvas-sa el a könyv-et.

a tanár meg-parancsol-prs.obj.3sg a fiú-dat hogy olvas-imp.obj.3sg el a könyv-acc

’A tanár megparancsolja a fiúnak, hogy olvassa el a könyvet.’

(3) a tanár könyv-et olvas-ni utatsít-ja a fiú-t.

a tanár könyv-acc olvas-inf utasít-prs.obj.3sg a fiú-acc

’A tanár könyvet olvasni utasítja a fiút.’

A magyarban a perifrasztikus műveltetés általában hogy kötőszós alárendelő összetett mondattal van kifejezve. A főmondatban a parancsol, kér ige hordozza a műveltetés funkcióját, a mellékmondat kifejti a műveltetés tárgyát, a második predikátum finit ige, mely felszólító módban áll (2). A második predikátumot ritkábban főnévi igenév fejezi ki (3). A műveltető ige vonzatkeretétől függően a késztetett lehet datívuszi (2) vagy akkuzatívuszi (3) esetű, a késztetett mindig nominatívuszban szerepel. A mellékmondat felszólító módú igealakját elsősorban nem a műveltetés ténye váltja ki.