A mondat igéjének tárgyideje (topic time) egybeeshet a beszéd idejével (jelen idő) vagy megelőzheti (múlt idő). A világ nyelvei két nagy csoportot képeznek atekintetben, hogy van-e bennük, vagy nincs, ilyen grammatikai megkülönböztetés.[1]

Minthogy a perfektív (egyszeri, konkrét, lezárult) szemléletű alakokat általában a múltra vonatkoztatjuk, a jelen és a befejezetlen (imperfektív) múlt[2] mellett sok nyelvben a perfektívumot használják a befejezett múlt kifejezésére. A perfektumokon belül egyes nyelvek különbséget tesznek a múltbeli távolság tekintetében. Ilyen lehet például egyfelől a ma történt, másfelől a tegnap vagy még régebben történt események szembeállítása, de olyan nyelv is van, ahol két közelebbi és három távolabbi múltat különböztetnek meg. Ezek között lehet kizárólag a nagyon régi vagy a mitológiai múltra vonatkozó alak is.

Csak olyan múlt időket veszünk figyelembe, amelyek önálló (fő)mondatokban megjelenhetnek.

Típusok:

NoPst: A nyelvben nem létezik a múlt és a nem-múlt idő(k) grammatikai megkülönböztetése.

1Pst: A nyelv egy grammatikailag megkülönböztetett múlt időt használ.

2Pst: A nyelv egy általános (imperfektív) és egy perfektív alakot különböztet meg a múltbéli események kifejezésére.

XRemPst: A nyelv az esemény időbeli távolsága függvényében X számú alakot különböztet meg a múltbéli események grammatikai megformálására. (X helyére a konkrét szám írandó.)[3]

[1] Ahol van ilyen megkülönböztetés, rendszerint a múlt idő a jelölt, markírozott tag, de vannak az időmegkülönböztetésnek ettől eltérő stratégiái is. Nem tekintjük viszont grammatikai megkülönböztetésnek, ha a múlt időre való utalás nem az igealakon fejeződik ki, hanem például egy határozószó megjelenésével a mondatban.

[2] Ha van különbség az általános befejezetlen múlt és a progresszív alak között, akkor ez utóbbit nem tekintjük külön igeidőnek (a progresszivitás: aspektus).

[3] Ebbe a számba az általános (folyamatos) múlt idő nem számítandó bele.