Melléknévi mértékjelölők szórendje

Ez a paraméter a mértékjelölők (intenzitásjelölők, fokhatározók, degree words/affixes, Deg) és a melléknevek domináns szórendjére vonatkozik. Tényleges szófajától függetlenül e paraméternél melléknévnek nevezünk minden olyan szót, amely tulajdonságot jelöl.[1] A mértékjelölők olyan önálló mértékszavak vagy mértékjelölő affixumok,  amelyek jelzik, hogy a melléknév által jelzett tulajdonság milyen fokban illeti meg a főnevet.[2]

A mértékjelölő és a melléknév domináns sorrendjét úgy állapítjuk meg, hogy megfigyeljük a mértékjelölő elhelyezkedését jelzői és állítmányi melléknév mellett. Három lehetőség van: a mértékjelölő megelőzi a melléknevet, a mértékjelölő követi a melléknevet vagy  nincsen domináns sorrend. A domináns sorrendet itt nem szövegeken, hanem a nyelvben ismert mértékszavak viselkedésén mérjük[3]. Ha van olyan sorrend, amely kivételtelen, vagy a gyakorisága legalább kétszerese a másik lehetőségének, akkor azt dominánsnak tekintjük.

Nem minden nyelvben állapítható meg domináns sorrend. A domináns sorrend hiányának több oka is lehet:

  • az adott nyelvben bármely mértékjelölő megelőzheti vagy követheti a melléknevet;
  • egyes mértékjelölők a melléknév előtt, mások a melléknév után szerepelnek (és egyik típusból sincsen kétszer annyi, mint a másikból);
  • a mértékjelölőknek a jelzői és az állítmányi melléknév melletti elhelyezkedése rendszeresen különbözik egymástól;
  • a fenti jelenségek kombinációja figyelhető meg oly módon, hogy nincs olyan sorrend, amelynek a gyakorisága legalább kétszerese lenne a másik lehetőségének.

Típusok:

DegAdj: A nyelvben a mértékszavak következetesen (vagy legfeljebb egy-két kivétellel[4]) megelőzik a mellékneveket.

AdjDeg: A nyelvben a mértékszavak következetesen (vagy igen csekély kivétellel) követik a mellékneveket.

& jellel kapcsolhatjuk össze ezeket a paramétereket, ha a nyelvben a mértékjelölők és a melléknevek szórendje változó, egyik sem tekinthető dominánsnak, / jellel pedig akkor, ha mindkettő előfordul, de az egyik (a jel előtt álló) domináns.

 

[1] Egyes nyelvekben az ilyen szavak nem melléknevek, hanem igék vagy főnevek.

[2] Azokat a szavakat/affixumokat soroljuk ide, amelyek a „mennyire olyan?” kérdésére válaszolnak, azaz valóban a tulajdonság (meglétének) mértékére vonatkoznak (ténylegesen vagy a beszélő véleménye szerint) egy meghatározott dolog vonatkozásában (nagyon, teljesen, kissé, eléggé, aránylag, viszonylag stb.) Nem tartoznak ide az olyan szavak, amelyek nem a tulajdonság mértékére, hanem a tulajdonság megállapításának körülményeire vonatkoznak (például állítólag, valószínűleg, tulajdonképpen, meglepően és ehhez hasonlók).

[3] A legalapvetőbb mértékszavak száma egy nyelvben tíz–tizenötnél nem szokott nagyobb lenni. A dominanciát ezek között állapítjuk meg (nem a szövegekben mért gyakoriságuk szerint). Ha a legalapvetőbb mértékszavak kétharmada egy meghatározott szórenddel járul a melléknévhez, és csak a többi a másik szórenddel, akkor az előbbit tekintjük dominánsnak (DegAdj / AdjDeg vagy AdjDeg / DegAdj, az elöl álló a domináns). Ha a szórend vegyes, de egyik sem éri el a kétharmadot, akkor vegyes típusról van szó (a két paraméterérték & jellel összekapcsolva, tetszőleges sorrendben).

[4] A ’nagyon’ vagy/és ’teljesen’ jelentésű elem nem tartozhat a kivételek közé.