Kiegészítendő kérdésen (content question) olyan kérdő kifejezést (interrogative phrase, IP) tartalmazó kérdő mondat értendő, melyre nem lehet igennel vagy nemmel felelni. A kérdő kifejezések kérdőszavakat tartalmaznak, amelyek szófajukra nézve lehetnek kérdő névmások, kérdő adverbiumok, kérdő melléknevek, kérdő igék. A kérdő kifejezések szórendi elhelyezkedésének megállapításánál neutrális kiegészítendő kérdéseket tárgyalunk, amelyekben a kérdőkifejezések a szokásos helyükön vannak.[1] Ha a kérdő kifejezés megszakított, helyzetét a kérdőszó helyzete alapján határozzuk meg.[2]
A kérdőszó nem feltétlenül legelső eleme a kérdő kifejezésnek.[3] A kérdő kifejezés helyének megállapításakor továbbá nem vagyunk tekintettel arra a kérdésre, hogy a többi mondatrész szórendje egyébként megegyezik-e a kijelentő mondat szórendjével.
Típusok:
InitIP: A kérdő kifejezés kötelezően mondateleji helyzetű.
FinalIP: A kérdő kifejezés kötelezően mondatvégi helyzetű.
MixIP: Egyes kérdőszavaknál a kérdő kifejezés kötelezően mondateleji, másoknál mondatvégi helyzetű.
InS: A kérdő kifejezés in situ típusú, azaz abban a pozícióban van, ahol a neki megfelelő (a kérdésre válaszoló) mondatrész lenne a kijelentő mondatban.[4]
AdIP: A kérdő kifejezés közvetlenül egy meghatározott mondatrészhez kapcsolódik.[5]
A fenti értékek közül egyszerre több is igaz lehet egy nyelvre. Ha például egy VSO alapszórendű (és ezt a szórendet a kérdő mondatokban is megtartó) nyelvben a kérdő kifejezés mindig az ige után lép fel, akkor a kiegészítendő kérdő kifejezés helyzete egyszerre InitIP[6] és AdIP. Ha valamilyen független érv alapján nem tudjuk eldönteni, hogy a két típus közül melyikről van szó, az AdIP értéket vessük el, és csak a másikat tüntessük fel.[7]
[1] Speciális körülmények között (például hitetlenkedő visszakérdezések, alkalmi fókuszálások) a kérdőkifejezés elmozdulhat a szokásos helyéről, ezeket azonban nem vesszük figyelembe.
[2] With whom did you come here? és Who did you come here with? egyaránt mondateleji helyzetnek számít.
[3] Például megelőzheti elöljáró, a kérdő kifejezés részét képező főnév stb.
[4] Séma: Anyám sütötte a kenyeret → Ki sütötte a kenyeret? de (*)Anyám sütötte a mit? (A magyarban ez persze kényszeredett példa, tulajdonképpen csak értetlenkedő visszakérdezésnek fogható fel.)
[5] Például mindig közvetlenül az ige előtt vagy mögött lép fel.
[6] Ha az ige és a kérdőszó – ebben a sorrendben – mindig a mondat elején lép fel (mégpedig függetlenül attól, hogy melyik másik mondatrészre kérdez rá), akkor az ige és a kérdőszó együtt alkotja a kérdő kifejezést, és így mondateleji helyzetű.
[7] Ha a két típusba sorolás mellett független érveket lehet felsorolni, összekapcsolhatjuk őket & jellel. Például InitIP&AdIP egy olyan nyelv lehetne, amelyben a kérdő kifejezés a neutrális kérdésekben mondateleji, nem-neutrális esetben azonban nem az, de a kérdő kifejezésnek az igéhez tapadása ott is kötelező. Mindez természetesen szöveges magyarázatot igényel.