A ’valaki’/’valami’ (nominális) határozatlan névmások (indefinite pronouns, IP) típusai:

IP=Q: A határozatlan névmások egybeesnek a kérdő névmásokkal.

IPQ: A határozatlan névmások töve azonos a kérdő névmásokéval.

IP~Q: A határozatlanságot a kérdő névmáshoz csatlakozó speciális kötött morféma fejezi ki, amely a legtöbbször – de nem feltétlenül – a ’van’, ’akar’, ’talán’, ’vagy’ és ’is’ jelentésű szavakkal áll etimológiai kapcsolatban. 

IP~N: Önálló határozatlan névmások, melyeknek alapja az ’ember’ és a ’dolog’ jelentésű generikus (általánosságot kifejező, illetve általánosan használható) főnév. Az ’ember’ helyett állhat az ’egy’ számnév is, gyakran valamilyen határozatlanságot kifejező kiegészítő morfémával.[1]

IP=IP: Specifikus határozatlan névmások, melyeknek töve (szinkronikusan) nem függ össze egyetlen más tővel sem a nyelvben.

IP=Clause: Egzisztenciális (a létigével alkotott) szerkezet.’Van, aki…’, ’van, ami…’ típusú, a szinkróniában is mellékmondatként/frázisként értékelt konstrukció a (külön szófajként nem létező) határozatlan névmások funkciójában.

+Free: Ez az érték az előzőek valamelyikéhez csatlakozik abban az esetben, ha a tetszőleges választást kifejező (free-choice, nem-nominális) határozatlan névmás (akár-, bár-) típusa eltér a nominális határozatlan névmásétól.[2]

[1] Gyakran nehéz eldönteni, hogy egy közönséges jelző + főnév kapcsolattal vagy egy határozatlan névmással állunk szemben. Az ilyen kifejezéseket akkor tarthatjuk önálló határozatlan névmást tartalmazóknak, ha tulajdonságaik nem teljesen vezethetők le a részeikéiből, illetve általános szabályokból.

[2] A Free jel után kiegészítendő a nem-nominális típusú névmás értékével, például IP~N + FreeIP~Q (a nominális határozatlan névmás IP~N, a nem-nominális IP~Q típusú).