A ditranzitív igék olyan tranzitív igék, amelyek az alanyon kívül két további kötelező kiegészítéssel állnak. Ezek egyike a téma (a ditranzitív ige tárgya, direct object, DOditr), a továbbiakban T-vel jelölve, a másik pedig a recipiens (indirect object, R). A téma funkciója megkülönböztetendő a patiens (direct object, DOmonotr, P) funkciójától, ami a monotranzitív igék tárgya.[1] Prototipikus ditranzitív igének az ’ad’ jelentésű igét tekinthetjük. A ditranzitív szerkezetek szórendjének megállapításakor azt vizsgáljuk, hogy az adott nyelvben neutrális mondatokban[2] mi a T (amit adnak) és az R (akinek adják) egymáshoz képest tekintett relatív alapszórendje[3]. Külön megfigyeljük, van-e eltérés abban az esetben, ha a T vagy az R vagy mindkettő névmással van kifejezve.[4]
Típusok:
TR: A relatív alapszórend tárgy–recipiens, akár főnevek, akár névmások szerepelnek ezekben a funkciókban.
RT: A relatív alapszórend recipiens–tárgy, akár főnevek, akár névmások szerepelnek ezekben a funkciókban.
TR+Tr+Rt+tr: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van hátul; ha mindkettőnévmás, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens.
TR+Tr+Rt+rt: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van hátul; ha mindkettő névmás, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy.
TR+rT+tR+tr: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van elöl; ha mindkettő névmás, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens.
TR+rT+tR+rt: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van elöl; ha mindkettő névmás, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy.
RT+Tr+Rt+tr: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van hátul; ha mindkettő névmás, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens.
RT+Tr+Rt+rt: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van hátul; ha mindkettő névmás, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy.
RT+rT+tR+tr: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van elöl; ha mindkettő névmás, akkor a relatív alapszórend tárgy–recipiens.
RT+rT+tR+rt: Ha mind a tárgy, mind a recipiens főnév, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy. Ha közülük bármelyik, de csak az egyik, névmás, az van elöl; ha mindkettő névmás, akkor a relatív alapszórend recipiens–tárgy.
(Stb.): Más kombinációk értelemszerű kódkialakítással jellemezhetők.
Ha egy nyelv a fentiek közül két típust is alkalmaz egyenlő gyakorisággal, ezeket & jellel egymáshoz kapcsolhatjuk.[5] Ha a két típus közül az egyik határozottan domináns, a másikat / jellel kapcsoljuk hozzá.
[1] Például az a fiú megkapta a pénzt mondatban a pénzt P, az a fiú odaadta a pénzt az apjának mondatban a pénzt T, az apjának R.
[2] Lásd erről az Alapszórend (S, V, O) paraméternél megadott kritériumokat. Külön hangsúlyozandó, hogy a vizsgálandó mondatokban mindhárom névszói/névmási összetevő harmadik személyű legyen. Azoknál a nyelveknél, ahol a többi személyben a szórend szabályosan eltér a harmadik személyűektől (ilyen pl. a francia, vö. je te le donne RT de je le lui donne TR) ezt a jelenséget (csak) a magyarázó szövegben tüntetjük fel.
[3] A „relatív” annyit tesz, hogy az esetlegesen a két elem között megjelenő egyéb szavakra nem vagyunk tekintettel.
[4] Az alábbi kódokban a főneveket nagybetűkkel, a névmásokat kisbetűkkel jelöljük.
[5] Így például az angolban a paraméterérték TR+rT+tR+tr & RT+rT+tR+tr (két főnév esetén mindkét sorrend lehetséges – the boy gave flowers to the girl ~ the boy gave the girl flowers –, névmások esetén azonban minden kombinációnál csak egyfajta sorrend lép fel). Egymásnak ellentmondó paraméterértékek & jellel való összekapcsolása esetlegesen azt is jelentheti, hogy az adott nyelvben az adott körülmények között nem állapítható meg rögzített szórend. Erre a szöveges magyarázatban ki kell térni.