Az agens (tudatos, akaratlagos cselekvő) kifejezése állítmányi igét tartalmazó mondatokban  többféle módon megvalósulhat. (Olyan mondatokat vizsgálunk, amelyben az agens a topik, és a mondat többi része az új információ.) A paraméter kérdése, hogy egy nyelv az agens főnévi vagy névmási kitételén kívül ismer-e más eszközt is az agens jelölésére. Ilyenek lehetnek az igei egyeztetés eszközei, valamint az igétől (részben) független elemek, és alkalmazásuk lehet (teljes egészében vagy részben) kötelező vagy fakultatív. A típust elsősorban az első és a második személy figyelembevételével állapítjuk meg.

Típusok:

NPPonly: A nyelvben az agens kizárólag egy főnév vagy önálló névmás kitételével jelezhető, és más eszköz ugyanerre a funkcióra nincsen.[1]

NPPobl: A nyelvben az agenst egy főnév vagy önálló névmás kitételével kötelező jelezni, de ezen kívül más eszköz is van az agens jelölésére.[2]

NPPnonobl: A nyelvben az agenst egy főnév vagy önálló névmás kitételével lehetséges, de nem kötelező jelezni.[3]

NPPor: Az agenst csak abban az esetben jelzi más eszköz, ha egy főnév vagy önálló névmás révén nincsen jelezve a mondatban.[4]

NPP: A nyelvben az agens egy főnév vagy önálló névmás kitételével jelezhető, ezen kívül azonban más lexikai vagy morfológiai eszköz is utal az agensre.

Agr: A nyelvben az agensre utal az ige morfoszintaktikai egyeztetése[5].

Clit: A nyelvben az agensre klitikum[6] utal.

Aux: Az agensre olyan, az igétől különböző szó utal, amely ezen kívül más grammatikai kategóriá(ka)t[7] is kifejez.

Clsfr: Olyan, az ige osztályát kifejező szó használata, amely egyidejűleg az agensre utal valamilyen grammatikai eszközzel.

Ha a nyelvben egyenrangúan több agenskifejezési eszköz is használatos, két paraméterérték & jellel összekapcsolható. Ha ezen eszközök egyike (szerkezetileg) domináns, akkor ezt az utána álló / jel segítségével kapcsolhatjuk össze a ritkábban előforduló megoldással. A + jelölés a konkrét nyelvi alakulatokban való együttes előfordulást, a zárójelezés pedig fakultativitást jelent.

[1] Ez azt jelenti, hogy a beszélő és a hallgató megnevezése is kizárólag így történhet, és a mondatban semmilyen más elem (például egyeztető morféma) sem utal az alany személyére. (Ha egy nyelvben van legalább egy olyan személy/szám, amelyben más agensre utaló elem is használatos, akkor az ottani paraméterértéket tulajdonítjuk a nyelvnek.) Az „Igék személyi egyeztetése” paraméter értéke ilyenkor csakis NoPM lehet.

[2] Ehhez a paraméterértékhez + jellel kapcsolandó egy másik paraméterérték is.

[3] Ehhez a paraméterértékhez + jellel kapcsolandó egy másik paraméterérték is. Például NPPNonobl + Agr érték adandó az ún. pro-drop („névmáselvető”, „névmáskiejtő”) nyelveknek, amelyekben tehát a ragozott igealak önmagában (névmás nélkül) is képes utalni az alanyra.

[4] Ehhez a paraméterértékhez + jellel kapcsolandó egy másik paraméterérték is.

[5] Affixum, belső tőváltozás vagy nem önálló (csak az igealakkal együtt és csak az agens jelölésére használt) személyes névmás. Az „Igék személyi egyeztetése” paraméter értékei közül ilyenkor a NoPM és a PPM kizárt.

[6] A klitikum olyan kötött (önállótlan) morféma, amely nem vagy nem csak közvetlenül az igéhez kapcsolódik.

[7] Például idő, aspektus, mód stb.