Az adpozíció olyan szófaj, amely csakis valamely kiegészítés (főnév, főnévi szintagma, névmás vagy főnévi szintagmaként használt tagmondat) előtt (preposition, elöljáró) vagy után (postposition, névutó) jelenik meg, és az a funkciója, hogy e kiegészítésnek egy másik névszói vagy igei mondattaghoz való viszonyát jelezze, mégpedig olyan szemantikai vonatkozásokban, mint hely, idő, tulajdonság, eszköz, birtoklás.[1] Az adpozíciók főtagok (fejek, heads), a főnév vagy névszói szintagma, amelyhez járulnak, az adpozíció kiegészítése vagy tárgya.

A személyes névmási funkcióban fellépő adpozíciók[2] egyes nyelvekben személyjelezhetők. Ehhez két kritériumnak kell teljesülnie: a) a személyjelölőknek elegendően különböző alakkal kell rendelkeznie ahhoz (ezek egyike lehet zéró is), hogy mindhárom személy szembenálljon egymással, vagy legalább az egyik a másik kettővel; b) a személyjelölőknek affixumoknak és nem klitikumoknak kell lenniük.[3]

Típusok (PM – person marker, PP – personal pronoun):

NoAdp: A nyelv nem használ adpozíciókat.[4]

AdpNonPM: A nyelvben az adpozíciók általában nem vehetnek fel személyjelölőket.

AdpPPNonPM: Az adpozíciók személyes névmási funkcióban nem kaphatnak személyjeleket.[5]

AdpPP(PM): Az adpozíciók személyjelezése személyes névmási funkcióban fakultatív.

AdpPPPM: Az adpozíciók személyjelezése személyes névmási funkcióban kötelező.

[1] Ezt a funkciót az adpozíciós megoldáson kívül elláthatja más lexikai vagy szintaktikai eszköz is (ragozott igealak vagy ragozott főnév, esetvégződések, határozói névszóképzők, klitikumok). Ezek közül egyesek származhatnak adpozíciókból, de kötött formák lévén, nem tekinthetők szófajnak, továbbá elvben sem lehet saját személyjelölésük. Az adpozíció tehát külön szófaj, vagyis morfológiailag független, és olyan morfoszintaktikai viselkedést mutat fel, amely az adott nyelvben világosan eltér az igékétől, (ragozott) névszókétól vagy határozószókétól.

[2] Ebben a paraméterben nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a személyes névmási funkcióban fellépő (személyjelezett) adpozíció mellett lehetséges vagy kötelező-e magának a személyes névmásnak a kitétele.

[3] A klitikumokat elsősorban a csatlakozási helyük flexibilitása különbözteti meg az affixumoktól, például egyaránt csatlakozhatnak (egyfelől) a főnévhez/névmáshoz és/vagy (másfelől) az adpozícióhoz.

[4] Amennyiben az „adpozíciók szórendje” paraméter értéke NoAdp, itt is csak ezt a paraméterértéket választhatjuk.

[5] Ez a paraméterérték feltételezi, hogy ugyanabban a nyelvben az adpozíciók főnevek vagy/és nem-személyes névmások mellett kaphatnak személyjelölőket.