Határozói alárendelőn (adverbial subordinator, AdvSb) e paraméternél olyan nyelvi eszköz értendő, amely jelzi egy finit alárendelt mellékmondat[1] határozói jelentésű hozzátartozását egy főmondathoz.  Gyakorlatilag elegendő azt megvizsgálni, hogy a nyelv hogyan fejezi ki mellékmondattal az okhatározást (…mert és szinonimái), az időhatározást (…amikor és szinonimái) és a feltételességet (…ha és szinonimái). Ha a határozói alárendelő elem önálló szó, a  hagyományos nyelvtanban alárendelő kötőszónak nevezik. Ez elhelyezkedhet a mellékmondat élén, végén vagy a mellékmondat belsejében. A határozói alárendelő másik változata a speciális igei affixum (amennyiben belátható, hogy az affixum kizárólag a határozói alárendelést jelzi, és nem valami egyebet [is], mint például speciálisan ok, idő, feltételesség, illetve alárendelés egyáltalán).[2]

Egyes nyelvekben a különböző határozói alárendelő elemek eltérő elhelyezkedésűek. Ilyenkor valamelyik pozíció lehet mégis domináns (= ha sorra vesszük a nyelv határozói alárendelőit, valamely adott típus vagy szórendi elhelyezkedés legalább kétszer olyan gyakran fordul elő, mint bármely más típus vagy szórend). Ebben az esetben a domináns értéket adjuk meg típusként.

Típusok:

NoAdvSb: A nyelv nem használ határozói alárendelőket.[3]

NoFinitAdvSb: A nyelv nem használ finit mellékmondatot határozói alárendelésre.

InitAdvSb: A nyelv önálló kötőszavakat használ a finit határozói mellékmondat alárendelésére, és ezek a kötőszavak a mellékmondat elején jelennek meg.

FinalAdvSb: A nyelv önálló kötőszavakat használ a finit határozói mellékmondat alárendelésére, és ezek a kötőszavak a mellékmondat végén jelennek meg.

InternAdvSb: A nyelv önálló kötőszavakat használ a finit határozói mellékmondat alárendelésére, és ezek a kötőszavak a mellékmondat belsejében jelennek meg.[4]

VSuff: A nyelv igei affixumokat használ a finit határozói mellékmondat alárendelésére, és ezek az affixumok (közvetlenül vagy közvetve) az igető után jelennek meg (szuffixumok).

VPref: A nyelv igei affixumokat használ a finit határozói mellékmondat alárendelésére, és ezek az affixumok (közvetlenül vagy közvetve) az igető előtt jelennek meg (prefixumok).

Előfordulhat, hogy két eszköz használata kötelezően együtt jár, ilyenkor két paraméterérték + jellel összekapcsolandó. Ha ilyenkor az egyik eszköz használata fakultatív, akkor a + jelet és a szóban forgó értéket zárójelbe tehetjük.[5] Ha a nyelvben különböző eszközök vannak a finit határozói mellékmondat alárendeltségének jelzésére, és ezek közül egyik (rendszertanilag) domináns, a két kódot / jellel kapcsoljuk össze (elöl a domináns).

[1] Finit mellékmondatnak akkor tekinthető a mondat, ha egy igei állítmányt tartalmazó főmondathoz csatlakozik, és maga is tartalmaz egy (másik) valódi fő- vagy segédigét (verbum finitumot).

[2] Így például ha egy nyelvben a finit alárendelő mellékmondatokban kötelező valamely, az indikatívusztól különböző, speciális affixummal jelzett igemód használata, amely azonban önmagában nem fejezi ki, hogy éppenséggel határozói jelentésről van szó, akkor az ilyen affixum nem tekintendő speciális határozói alárendelő affixumnak.

[3] Ez úgy lehetséges, hogy a nyelv nem kötőszavakkal vagy igei affixációval, hanem teljes értékű határozószavakkal vagy főnevek határozói használatával fejezi ki az adott funkciót, például finit igealak melletti ’miatt’ jelentésű adpozícióval az okhatározást, ’esetén’ jelentésű adpozícióval a feltételességet, ’idején’ jelentésű adpozícióval az időhatározást stb. Ilyenkor gondosan meg kell vizsgálni, hogy nem tekinthetők-e mégis grammatikalizálódott (már kötőszóként funkcionáló) elemeknek. (Ennek legfőbb jele, ha ugyanezek a szavak főnevek mellett nem használatosak.)

[4] A mellékmondat-belseji elhelyezkedésnek szinte mindig megadhatók a közelebbi szabályai (például mindig második szó, mindig az igét követi stb.) Ezt a szöveges magyarázatban jelezni kell.

[5] Így például InitAdvSb + VSuff olyan nyelvre utalna, amelyben mondatkezdő kötőszó és ugyanazt a funkciót kifejező szuffixum egyaránt kötelező a finit határozói mondatalárendelésnél, InitAdvSb (+  VSuff) pedig olyat, ahol az utóbbinak a használata a kötelező mondatkezdő kötőszó mellett fakultatív. (Figyelem, ha a két eszköz vagylagosan kötelező – a kettő közül bármelyik, de csakis az egyik alkalmazandó –, akkor ezt a megfelelő értékek & jellel való összekapcsolásával kell jeleznünk.)