A ditranzitív igék olyan tranzitív igék, amelyek az alanyon kívül két további kötelező kiegészítéssel állnak. Ezek egyike a téma (a ditranzitív ige tárgya, direct object, DOditr), a továbbiakban T-vel jelölve, a másik pedig a recipiens (indirect object, R). A téma funkciója megkülönböztetendő a patiens (direct object, DOmonotr, P) funkciójától, ami a monotranzitív igék tárgya.[1] Prototipikus ditranzitív igének az ’ad’ jelentésű igét tekintjük, és azt vizsgáljuk, hogy az adott nyelvben a T (amit adnak) és az R (akinek adják) jelölése hogyan viszonyul a P (bármely monotranzitív ige, például ’lát’ tárgya) jelöléséhez.

Ennél a paraméternél olyan mondatokat vizsgálunk, amelyben a  három funkció (P, T és R) közül kettőt, a P-t és a T-t teljes főnevek töltik be, a recipiens funkciójában pedig (személyes) névmás áll.[2] A három funkció jelölése megtörténhet a főneveken illetve a névmáson (esetaffixum vagy adpozíció) vagy az igén („személyi” egyeztető affixumok), illetve egyidejűleg mindkét módon. A puszta szórendet itt akkor sem tekintjük jelölési módnak, ha kötelező. Egyfelől a névmás és  a főnevek, másfelől az igék jelöltségi típusait egymástól függetlenül állapítjuk meg, a végső értéket pedig a kettő összecsatolásával (+) adjuk meg.

Típusok:

PTRNoSynt: A három elem nem a szintaktikai funkció függvényében van megjelölve.[3]

PTR: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya valamint a recipiens egyformán vannak jelölve.[4]

PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.

PR–T: A monotranzitív igék tárgya és a recipiens azonos jelölést kap, a ditranzitív igék tárgyának  jelölése ettől különbözik.

TR–P: A ditranzitív igék tárgya és recipiense azonos jelölést kap, a monotranzitív igék tárgyának  jelölése ettől különbözik.[5]

NoVAgr: Az igét a három funkció (P, T és R) közül egyikkel sem egyeztetik.

VAgr: Az igét mindhárom funkcióval egyformán egyeztetik, azaz ugyanazt az affixumot kapja, bármelyik (egy vagy két) funkció van is jelen.

VAgrPTR: Az igét mindhárom funkcióval, három különböző módon egyeztetik.

VAgrPTnoR: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel sehogyan sem.

VAgrPT–R: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel egy másik módon.

VAgrPRnoT: Az igét a P-vel és az R-rel azonos módon egyeztetik, a T-vel sehogyan sem.

VAgrPR–T: Az igét a P-vel és az R-rel azonos módon egyeztetik, a T-vel egy másik módon.

VAgrSpec: Az ige egyeztetése szintaktikai alapú, de eltér a felsoroltaktól.

Ha egy nyelv a fentiek közül két típust is alkalmaz egyenlő gyakorisággal, ezeket & jellel egymáshoz kapcsolhatjuk.[6] Ha a két típus közül az egyik szerkezetileg domináns, a másikat / jellel kapcsoljuk hozzá. Az egyeztetésre vonatkozó (Agr) kódot minden esetben + jellel kapcsoljuk.

[1] Például az a fiú megkapta a pénzt mondatban a pénzt P, az a fiú odaadta a pénzt az apjának mondatban a pénzt T, az apjának R.

[2] Példamondatok: A fiú virágot vesz. A fiú odaadja neki a virágot. Olyan mondatformát választunk, amelyben az ige mindennel egyeztetve van, amivel egyáltalán lehet az adott nyelvben.

[3] Például a jelöltség a megjelölt elemnek a cselekvőképességi hierarchiában (animacy hierarchy) elfoglalt helyétől vagy osztálybesorolásától függ. Szöveges magyarázat szükséges.

[4] A jelöletlenséget is a jelöltség egy fajtájának tekintjük. Így például PTR jelentheti, hogy mind a három funkció jelöletlen, vagy hogy mindhárom ugyanazzal az esetaffixummal vagy adpozícióval van jelölve.

[5] Feltételezhetően ez a kombináció nem fordul elő a világ nyelveiben.

[6] Hogy a több típus közötti választás fakultatív-e vagy obligatorikus, ennél a paraméterértéknél külön nem jelezzük, de a szöveges magyarázatban kitérhetünk rá.