Ditranzitív szerkezetek névmási recipienssel (magyar)

PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.

VAgrPTnoR: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel sehogyan sem.


(1) a fiú meg-vesz-i a könyv-et (P).

a fiú meg-vesz-prs.obj.3sg a könyv-acc

’A fiú megveszi a könyvet.’


(2) a fiú nekem (R) ad-ja a könyv-et (T).

a fiú én.dat ad-prs.obj.3sg a könyv-acc

’A fiú nekem adja a könyvet.’


(3) a fiú meg-ajándékoz engem (R) a könyv-vel (T).

a fiú meg-ajándékoz.3sg én.acc a könyv-ins

’A fiú megajándékoz engem a könyvvel.’


A magyarban a monotranzitív igék (1) és a ditranzitív igék (2) főnévi tárgya (P és T) azonos jelölést, akkuzatívuszt (-t) kap. A névmási recipienst (R) datívusszal (a személyes névmás datívuszi alakjával) jelölik. A magyarban ez a jelölésmód általános, emellett a ditranzitív igék egy kis csoportjában (pl. meglep, megajándékoz) a téma (direkt tárgy, T) insztrumentáliszban szerepel, míg a recipiens akkuzatívuszban (3). (E ritka szerkezetet nem vettük figyelembe a kódérték megállapításakor.) A monotranzitív és a ditranzitív igéket is egyeztetik a tárggyal (mind a P-vel, mind a T-vel), az egyeztetés a tárgy határozottságától függ (vö. Kenesei et al. 1998: 197–198, Komlósy 1992: 345–346). Ha az R áll akkuzatívuszban, csak 3. személyben számít határozottnak.

Author: 

F. Gulyás Nikolett