Az idő mint igei kategória jelölésének módja lehet affixum, tonalitás, infixáció, részleges vagy teljes reduplikáció és a tő belső flexiója.  Vannak nyelvek, amelyekben egyáltalán nincsenek morfológiai eszközök az idő mint verbális kategória kifejezésére, az ilyen nyelvek önálló szavakat használnak erre a célra, ám ha ez az elem szórendileg szigorúan az ige mellé van kötve, akkor affixumnak tekintendő. Ugyancsak affixumnak tekintjük ebben a paraméterben a zéró morfémát (amely rendszerszerűen szemben áll egy vagy több testes morfémával). Az időjelölés gyakran kombinálódik más kategóriákkal, például a névmási (eredetű) személyjelölő affixumok kiválasztásával is kifejezhető. Vannak nyelvek, amelyekben az időkifejezés módjai közül egyiket sem lehet elsődlegesnek tekinteni, ekkor az alábbi értékek & jel segítségével egymáshoz kapcsolhatók, amennyiben pedig egy másodlagos kifejezési módot is fel kívánunk tüntetni, / jel segítségével.[1]

Típusok:

NoT: A nyelv az idő viszonyait nem, vagy nem morfológiailag fejezi ki.

PerifT: A nyelv körülírásos (perifrasztikus) megoldásokat használ az időviszonyok kifejezésére.

PrefT: Az idő kifejezése speciális prefixumok segítségével.

SuffT: Az idő kifejezése speciális szuffixumok segítségével.

IfxT: Az idő kifejezése speciális in- vagy interfixumok segítségével.

CrcfT: Az idő kifejezése cirkumfixum segítségével.

SyntT: Az idő kifejezése egyéb funkciót is betöltő (szintetikus) affixumok segítségével.[2]

TonT: Az idő kifejezése tonalitás segítségével.

PartRdpT: Az idő kifejezése részleges reduplikáció segítségével.

RdpT: Az idő kifejezése teljes reduplikáció segítségével.

InflT: Az idő kifejezése a tő belső flexiója segítségével.[3]

[1] Így például SuffT & InflT azt jelentené, hogy a szuffixáció és a belső flexió egyformán jellemző, SuffT / InflT pedig azt, hogy a szuffixáció általános, de van az igéknek egy kis csoportja, amelynél ehelyett belső flexió jelzi az adott időt. Ha a különböző paraméterértékek paradigmatikusan térnek el egymástól (pl. egyes igeidőkre az egyik, másokra a másik jellemző), erre a szöveges kommentárban rá kell mutatni.

[2] Ide tartozik például, ha a személyjelölő affixumok egyszersmind az időt is jelölik. (Szöveges magyarázatban pontosítandó.)

[3] A belső flexió az adott funkciónak kizárólag az igető változtatásával történő kifejezését jelenti, tehát az igetőnek az esetleges további affixumok melletti/miatti morfonológiai változásait nem számítjuk ide.