Kiegészítendő kérdésen (content question, cq) olyan kérdő kifejezést
(kérdőszót, interrogative phrase, IP) tartalmazó kérdőmondat értendő, melyre
nem lehet igennel vagy nemmel felelni. Függő (vagy alárendelt) a kérdés, ha
grammatikailag alá van rendelve egy olyan főmondatnak, mely tartalmaz egy
kérdezést jelentő igét, és nem szó szerinti idézésről van szó.[1] Ez a paraméter a függő
kiegészítendő kérdések szórendjére kérdez rá. Prototípusként olyan
mondatokat tekintünk, amelyben a kiegészítendő kérdés tranzitív igét tartalmaz,
és teljes főnévvel fejeződik ki benne mind az S (szubjektum, alany, agens),
mind az O (objektum, tárgy, patiens) kategóriája. Ha a mondatban van segédige,
ennél a paraméternél ezt tekintjük V-nek (a főigével ilyenkor nem
foglalkozunk), segédige hiányában a V az önálló igét jelenti. Szórenden e három
összetevő relatív szórendjét értjük (a kérdő kifejezésre és egyéb köztes
elemekre nem vagyunk tekintettel). Ha több szórend lehetséges, ezek közül a
legsemlegesebb változatot tekintjük mérvadónak.
Típusok:
NoOblCq: A nyelvben nem
értelmezhető a függő kiegészítendő kérdés kategóriája.[2]
OblCq=Cq: A függő kiegészítendő kérdésben az S, V, O szórendje ugyanaz, mint az
önálló kiegészítendő kérdésben.
OblCq=Dclr: A függő kiegészítendő kérdésben az S, V, O szórendje különbözik az önálló
kiegészítendő kérdés szórendjétől, és megegyezik annak a semleges
kijelentő mondatnak az alapszórendjével, amely tartalmazza a kérdőkifejezésnek
megfelelő mondatrészt is.[3]
OblCq=Spec: A függő kiegészítendő kérdésben az S, V, O szórendje speciális, azaz
különbözik mind az önálló kiegészítendő kérdés szórendjétől, mind annak a semleges
kijelentő mondatnak az alapszórendjétől, amely tartalmazza a kérdőkifejezésnek
megfelelő mondatrészt is.
Paraméterértékek a szokásos módon összekapcsolhatók & (mindkettő
egyenrangúan fordul elő) és / jellel (az elöl álló domináns). A zárójelezés
fakultativitást jelent.
[1] Nem szó szerinti idézésről
van szó, ha a független (eredeti) kérdés függő formában kijelentéssé alakul át,
vagy/és az állítmány nyelvtani személye megváltozik/megváltozna, amennyiben az
második személyű (lenne). Mindkét kritérium érvényesül például a magyarban: „Hová mész?” → „[Azt kérdezte, (hogy)] hová megyek.”
[2] Ennek
legvalószínűbb esete, hogy az adott nyelvben a mások által mondottakat csak szó
szerint lehet idézni, amikor is az idézett kérdés szintaktikailag voltaképpen
inkább mellé-, mint alárendelt mondat.
[3] Ne
tévesszük össze a semleges kijelentő mondat alapszórendjét a kérdőszóval
kifejezett kérdésre adandó válasz szórendjével. A semleges kijelentő mondat
alapszórendje azonos a nyelvnek az Alapszórend
(S, V, O) paraméternél
megállapított értékével (lásd ott). Emlékeztetőül: az alapszórendben az S a
topik (téma), és minden egyéb a komment (réma) része. Például a Mikor főzött az asszony ebédet? mondatnak megfelelő semleges kijelentő mondat: Az asszony délelőtt ebédet főzött (és nem Az
asszony délelőtt főzött ebédet).