Függő kiegészítendő kérdés szórendje

Kiegészítendő kérdésen (content question, cq) olyan kérdő kifejezést (kérdőszót, interrogative phrase, IP) tartalmazó kérdőmondat értendő, melyre nem lehet igennel vagy nemmel felelni. Függő (vagy alárendelt) a kérdés, ha grammatikailag alá van rendelve egy olyan főmondatnak, mely tartalmaz egy kérdezést jelentő igét, és nem szó szerinti idézésről van szó.[1] Ez a paraméter a függő kiegészítendő kérdések szórendjére kérdez rá. Prototípusként olyan mondatokat tekintünk, amelyben a kiegészítendő kérdés tranzitív igét tartalmaz, és teljes főnévvel fejeződik ki benne mind az S (szubjektum, alany, agens), mind az O (objektum, tárgy, patiens) kategóriája. Ha a mondatban van segédige, ennél a paraméternél ezt tekintjük V-nek (a főigével ilyenkor nem foglalkozunk), segédige hiányában a V az önálló igét jelenti. Szórenden e három összetevő relatív szórendjét értjük (a kérdő kifejezésre és egyéb köztes elemekre nem vagyunk tekintettel). Ha több szórend lehetséges, ezek közül a legsemlegesebb változatot tekintjük mérvadónak.

Típusok:

NoOblCq: A nyelvben nem értelmezhető a függő kiegészítendő kérdés kategóriája.[2]

OblCq=Cq: A függő kiegészítendő kérdésben az S, V, O szórendje ugyanaz, mint az önálló kiegészítendő kérdésben.

OblCq=Dclr: A függő kiegészítendő kérdésben az S, V, O szórendje különbözik az önálló kiegészítendő kérdés szórendjétől, és megegyezik annak a semleges kijelentő mondatnak az alapszórendjével, amely tartalmazza a kérdőkifejezésnek megfelelő mondatrészt is.[3]

OblCq=Spec: A függő kiegészítendő kérdésben az S, V, O szórendje speciális, azaz különbözik mind az önálló kiegészítendő kérdés szórendjétől, mind annak a semleges kijelentő mondatnak az alapszórendjétől, amely tartalmazza a kérdőkifejezésnek megfelelő mondatrészt is.

Paraméterértékek a szokásos módon összekapcsolhatók & (mindkettő egyenrangúan fordul elő) és / jellel (az elöl álló domináns). A zárójelezés fakultativitást jelent.


[1] Nem szó szerinti idézésről van szó, ha a független (eredeti) kérdés függő formában kijelentéssé alakul át, vagy/és az állítmány nyelvtani személye megváltozik/megváltozna, amennyiben az második személyű (lenne). Mindkét kritérium érvényesül például a magyarban: „Hová mész?” → „[Azt kérdezte, (hogy)] hová megyek.”

[2] Ennek legvalószínűbb esete, hogy az adott nyelvben a mások által mondottakat csak szó szerint lehet idézni, amikor is az idézett kérdés szintaktikailag voltaképpen inkább mellé-, mint alárendelt mondat.

[3] Ne tévesszük össze a semleges kijelentő mondat alapszórendjét a kérdőszóval kifejezett kérdésre adandó válasz szórendjével. A semleges kijelentő mondat alapszórendje azonos a nyelvnek az Alapszórend (S, V, O) paraméternél megállapított értékével (lásd ott). Emlékeztetőül: az alapszórendben az S a topik (téma), és minden egyéb a komment (réma) része. Például a Mikor főzött az asszony ebédet? mondatnak megfelelő semleges kijelentő mondat: Az asszony délelőtt ebédet főzött (és nem Az asszony délelőtt  főzött ebédet).