A tőszámneves szintagma (számnév + főnév) szórendje[1] négyféle lehet: a számnév megelőzheti vagy követheti a főnevet, a nyelv megengedheti mindkét helyzetet anélkül, hogy valamelyikük domináns lenne, illetve a számnév lehet (a főnév jelzője helyett) az ige határozója. Ennél a paraméternél nem teszünk különbséget az alap- és a domináns szórend között, de ha a számnév és a főnév sorrendje oly módon fakultatív, hogy az egyik sorrend rendszeresen valamilyen plusz jelentést ad hozzá a szerkezet jelentéséhez a másik sorrendhez képest (például körülbelüliséget fejez ki szemben a pontos mennyiség megjelölésével), akkor a szórend megállapításánál azt a variánst vesszük tekintetbe, amelyik a számnév és a főnév jelentéséhez nem ad hozzá más tartalmakat.[2] Ennek a paraméternek a vizsgálatánál annak sincsen jelentősége, hogy a számnév és a főnév közül szintaktikai értelemben melyik a főtag (head).

Típusok:

NoNumDWO: A tőszámnév és a főnév szórendje a nyelvben változó (nincsen domináns szórendjük).[3]

NumN: A domináns szórendben a tőszámnév megelőzi a főnevet.

NNum: A domináns szórendben a tőszámnév követi a főnevet.

V(Num): A számnév az adott nyelvben nem a főnév jelzője, hanem az igéhez csatlakozó határozó (önálló szó vagy affixum).[4]

[1] A számnév és a főnév egymáshoz viszonyított szórendjéről van szó: ha közöttük osztályjelölő jelenik meg, ezt ennél a paraméternél figyelmen kívül hagyjuk.

[2] Így például az orosz nyelvet egyértelműen NumN nyelvnek fogjuk tartani, bár a fordított sorrend is lehetséges benne a körülbelüliség kifejezésére.

[3] Szöveges magyarázatban tisztázandó, hogy ezen az adott nyelvben mi értendő. Annak, hogy egy nyelvben mindkét sorrend lehetséges legyen, sok variánsa ismeretes. Előfordulhat, hogy a szórend minden esetben esetleges. Egyes nyelveknél bizonyos számnevek rendszeresen megelőzik, mások rendszeresen követik a főnevet. Ha csak egy számnévnél van szórendi eltérés az összes többire jellemzőtől, akkor a többiek szórendjét dominánsnak tekinthetjük, de két vagy több ilyen számnév esetében már a domináns szórend hiányáról van szó. Előfordul, hogy a kötelezően ezzel vagy azzal a szórenddel álló számnevek mellett van olyan is, amelyik mindkét szórenddel állhat. A szórendváltás gyakran az emelkedő számsor egy bizonyos számnevénél következik be (ez lehet a 2, 4, 5, 6), de vannak más logikájú kivételek is, például hogy csak a 2 szórendje más; más nyelvekben a 10 számnév és a húszas számrendszer kardinális számai (20, 400 stb.) viselkednek eltérően. Összetett számneveknél van, hogy a nagyobb helyiértékűek megelőzik, a kisebbek követik a főnevet (húsz ember meg három -típus). Ilyenkor az egyszerű számnevek alapján határozzuk meg a domináns szórendet.

[4] Szöveges magyarázatban bemutatandó.