Szituációs kellés

A nyelv modalitásai a kellés (necessitas, deontikum, Deon) és a lehetőség (possibilitas). Mindkettőnek van szituációs (objektív, a tényállásra vonatkozó) és episztemikus (a beszélő véleményét kifejező) változata.[1] A szituációs (szituacionális) kellés jelenthet a) általános szükségszerűséget (az életben maradáshoz lélegezni kell), b) adott körülmények kényszerítő voltát (be kell vennem a gyógyszeremet) és c) követelményt (az egyetemi felvételhez érettségizni kell). A nyelv a szituációs kellést kifejezheti igei affixumokkal, igei szerkezetekkel (segédigék, szeriális igék), egyéb jelölőkkel (partikulák, határozók, főnevek, melléknevek, komplex mondatformák). Egyik esetben sem kötjük ki, hogy az adott eszköz kizárólag a szituációs kellés kifejezésére legyen használatos.

Típusok:

NonSitDeon: A nyelv a szituációs kellést nem grammatikai eszközökkel fejezi ki.

SitDeonAff: A nyelv a szituációs kellés kifejezésére igei affixumokat használ.[2]

SitDeonV: A nyelv a szituációs kellés kifejezésére igei szerkezetet használ.

SitDeonNonaffNonV: A nyelv a szituációs kellés kifejezésére az affixumoktól és az igei szerkezetektől eltérő eszközöket használ.[3]

Egyaránt fellépő értékek & jellel kapcsolandók össze, a / jellel azt jelöljük, hogy a feltüntetett kódértékek közül a jel előtti a domináns, de a másik is előfordul.

 

[1] Szituációs lehetőség: itt lehet úszni. Episztemikus lehetőség: ilyenkor már otthon lehet (= lehetségesnek gondolom, hogy otthon van). Episztemikus kellés: ilyenkor már otthon kell lennie (= majdnem biztos vagyok benne, hogy otthon van).

[2] Ha a nyelv a szituációs kellés kifejezését képes affixálisan megoldani, ezt a paraméterértéket állapítjuk meg akkor is, ha erre nem ez az egyetlen megoldás a nyelvben.

[3] Pontosítás a szöveges magyarázatban.