Ez a paraméter azt a kérdést teszi fel, hogy ha a mondatban nincsen főnévi agens (alany), a nyelv az agenst (alanyt) kifejező önálló[1] (független) személyes névmásokat (personal pronouns, PP – nem minden nyelvben vannak ilyenek) kötelezően (nem hangsúlyos, nem fókuszált esetben is) használja-e az állítmányi igealak mellett.[2]

Típusok:

NoPP: A nyelvben nincsenek független alanyi személyes névmások.

PPDrop: Önálló személyes névmás mint alany megjelenése a mondatban akkor sem kötelező, ha a mondatban nincsen főnévi alany.[3]

NonPPDrop: Ha a mondatban nincsen főnévi alany, az önálló személyes névmás megjelenése kötelező.

[1] A személyes névmás akkor tekinthető önállónak, ha van olyan használata, amelyben ige nélkül is felléphet (például válasz egy olyan típusú kérdésre, mint ki a legidősebb? ki van ott? vagy ki képes erre?), vagy ha a mondatban nincsen szigorúan az igéhez kötve (más szavak is megjelenhetnek közöttük). Egy nyelvben előfordulhat több személyes névmás is egyazon személyre, amelyek közül csak az egyik önálló, ilyenkor természetesen csak az utóbbit vesszük figyelembe.

[2] Nagyon fontos, hogy az önálló személyes névmást itt ne tévesszük össze a személyes névmás valamely más, önállótlan, tulajdonképpen az igeragozás tartozékaként szereplő hangsúlytalan változatával. Az utóbbi egy nyelvben lehet kötelező akkor is, ha az önálló személyes névmás nem az.

[3] Ez annyit jelent, hogy a ragozott igealak önmagában képes hiánytalan mondatot alkotni. (Ún. pro-drop nyelvek.) Az önállótlan személyes névmást ilyenkor a ragozott igealakhoz tartozónak tekintjük (például a francia je pars ’távozom’ stb. PPDrop-nak minősül, mert a je stb. nem önálló személyes névmás).