A mellérendelő (halmozó) összekötés (konjunkció) alapjában három tartományra terjedhet ki: névszók, igék és mondatok összekapcsolására.[1] A nyelvek egy részében az összekapcsolás e három módja nem különbözik (például ’és’ kötőszó minden esetben), más nyelvekben a névszói szintagmák összekötése különbözik a másik kettőtől, amelyek viszont az esetek többségében megegyeznek egymással (ezért ez utóbbiakat ebben a paraméterben nem különböztetjük meg, összefoglalólag igei összekapcsolásnak tekintjük őket).[2]

A közelebbi jellemzéshez figyelembe kell venni, hogy a három tartomány bármelyikében lehetnek fakultatív kapcsolási változatok, és ezek között lehetnek átfedések (ilyenkor egyes variánsokra nézve nem ugyanaz a besorolás adódna, mint másokra nézve, és a nyelv végső besorolásakor el kell dönteni, hogy melyiket tartjuk dominánsnak.).[3]

A konjunkció azonosítása néha problematikus. A konjunkció a mellérendelés egy formája, a legegyszerűbb meghatározása szerint az, amely ’és’-nek értelmezhető. Nehéz azonosítani, ha egy nyelv ún. társító nyelv (nem tesz különbséget az ’és’ és a ’-val/-vel’ jelentések megformálása között), de ilyenkor is adódhatnak szórendi, hangsúlyozási, egyeztetési stb. fogódzók. A kapcsolatos mellékmondatok azonosítása sem mindig egyértelmű, juxtapozíció esetén különösen. Ugyancsak fontos, hogy ne tévesszük össze a mellérendelő mondatkapcsolást az alárendelő mellékmondatokkal.[4]

Típusok:

Juxta: A nominális és verbális összekapcsolás egyaránt puszta egymás mellé helyezés (juxtapozíció) segítségével történik.

NomConj=VConj: A nominális és verbális összekapcsolás azonos kötőszavak segítségével történik.

NomConj~VConj: A nominális és verbális összekapcsolás részben azonos kötőszavak segítségével történik, részben különböző módon.

NomConjNotVConj: A nominális és verbális összekapcsolás különböző módon történik.[5]

[1] A határozószók összekapcsolásával ennél a paraméternél nem foglalkozunk külön, de ha ez eltér a megállapított értéktől, akkor erről említést tehetünk a szöveges kommentárban.

[2] Ha az adott nyelvben a mondatok összekapcsolása mégis különböznék a verbális összekapcsolás módjától, az szöveges magyarázatban mutatandó be.

[3] Ha ilyen domináns eljárás nem állapítható meg, a nyelvet érdemes az adott kategóriákat részben megkülönböztetőnek (NomConj~VConj) besorolni.

[4] Vannak nyelvek, amelyekben egy ilyen összetett mondat egyikében olyan grammatikai eszközt (függőségi igealakot – dependent verb form) használnak, amely egy egyszerű mondatban nem fordul elő. Ilyenkor a másik mellékmondat alárendelőnek minősül, és így a kapcsolat nem konjunkció.

[5] Szöveges kommentárban bemutatandó.