Névszói határozókon (oblique) ennél a paraméternél az igék olyan nem kötelező bővítményeit értjük, amelyeknek főtagja (head) főnév.[1] Ezek a kifejezések rendszerint hely-, eredet-, cél-, eszköz-, társ- és kedvezményezetti határozók (a mód- és időhatározókat azonban nem számítjuk ide, mert ezekre sok nyelvben a többi névszói határozótól eltérő szórendi szabályok vonatkoznak).  A névszói határozókat szimbolikusan X-szel jelöljük.

A névszói határozók domináns szórendjét statisztikailag állapítjuk meg olyan tranzitív igés mondatokban, amelyek egyaránt tartalmaznak V (állítmányi igealak), (főnévvel kifejezett) O (tárgy, patiens) és X összetevőket. A gyakoriságot textuálisan értelmezzük, vagyis az előfordulások arányait elegendően hosszú és elegendően sokféle szöveg statisztikai vizsgálatára alapozzuk. Az „elegendő mérték” és az „elegendő sokféleség” meglétének nincs általános kritériuma, az objektív lehetőségektől és a nyelvész megítélésétől függ. Előfordulhat, hogy a gyakoriság megbízhatóan nem állapítható meg, vagy egy későbbi vizsgálat felülírja a korábbinak az eredményeit.

A domináns szórendet a következőképpen állapítjuk meg:

1. Ha a nyelvben a névszói határozók alapszórendje egyszersmind az egyedül grammatikus szórend, akkor a domináns szórend automatikusan megegyezik az alapszórenddel.
2. Ha a létező változatok között nincs olyan, amelynek a gyakorisága legalább kétszerese a második leggyakrabban előforduló változat gyakoriságának, akkor úgy tekintjük, hogy a nyelvnek a vizsgált kategóriák tekintetében nincsen domináns szórendje.
3. Ha a létező változatok között van olyan, amelynek a gyakorisága legalább kétszerese a második leggyakrabban előforduló változat gyakoriságának, akkor ezt tekintjük domináns szórendnek.[2]

Típusok:

NoXDWO: A nyelvben a névszói határozóknak nincsen domináns szórendje.

?XDWO: A nyelvben a névszói határozók domináns szórendje objektív okokból nem állapítható meg.[3]

XVO: A névszói határozó az ige előtt, a tárgy az ige után helyezkedik el.

VXO: A névszói határozó az ige után, a tárgy előtt helyezkedik el.

VOX: A névszói határozó az ige és az ezt követő tárgy után helyezkedik el.

XOV: A névszói határozó a tárgy és az ezt követő ige előtt helyezkedik el.

OXV: A névszói határozó a tárgy után, az ige előtt helyezkedik el.

OVX: A névszói határozó az ige után, a tárgy az ige előtt helyezkedik el.

[1] Lehet ragozatlan, ragozott, elöljárós vagy névutós főnév. Nem tartoznak ide a ditranzitív igék recipienst kifejező bővítményei, ezeket ugyanis kötelező kiegészítéseknek tekintjük.

[2] A névszói határozók alapszórendje és domináns szórendje tehát eltérhet egymástól egy nyelvben. Például egy határozottan VOX alapszórendű nyelvről megállapíthatjuk, hogy nincsen domináns szórendje, vagy akár azt is, hogy az XVO szórend átlagosan legalább kétszer olyan gyakran fordul elő a szövegekben, mint az VOX, és így az XVO a domináns.

[3] Ilyen objektív ok lehet, ha a rendelkezésünkre álló anyag nem elég egyértelmű vagy nem elég terjedelmes az X domináns helyének megállapításához.