Mutató névmásnak (demonstratívumnak) azt a főnevek környezetében önálló szóként megjelenő elemet nevezzük, amely megfelel a következő két kritérium legalább egyikének:

1. A beszélőhöz való közelség–távolság tekintetében határozza meg a főnevet úgy, hogy szembeállítja legalább egy másik távolsági fokozattal.
2. Arra készteti a hallgatót, hogy a fizikai környezet egy meghatározott entitására fordítsa a figyelmét.

A pronominális mutató névmások helyettesítik a főnevet, az adnominális mutató névmások társulnak hozzá. A szórendi kérdés az adnominális mutató névmás és a (jelző nélküli) főnév tekintetében vizsgálandó. Egyes nyelvekben az adnominális mutató névmás és a főnév előtt, között vagy után kötelezően megjelenik egy artikulus[1] vagy egy osztályjelölő (genusjelölő), ilyenkor három összetevő szórendjét kell megvizsgálnunk.

Típusok:

NoDem: A nyelvben nincsenek önálló mutató névmások.

DemN: Az adnominális mutató névmás közvetlenül a főnév előtt szerepel, a szerkezetben artikulus vagy osztályjelölő (genusjelölő) nem lép fel.

NDem: Az adnominális mutató névmás közvetlenül a főnév után szerepel, a szerkezetben artikulus vagy osztályjelölő (genusjelölő) nem lép fel.

DemNArt: Az adnominális mutató névmás a főnév előtt jelenik meg, de a főnév után kötelezően artikulus van.

DemArtN: Az adnominális mutató névmás egy artikulus közbeiktatásával a főnév előtt lép fel.

DemNClsfr: Az adnominális mutató névmás a főnév előtt lép fel, de a főnév után kötelezően megjelenik egy osztályjelölő (genusjelölő).

DemClsfrN: Az adnominális mutató névmás egy osztályjelölő (genusjelölő) közbeiktatásával a főnév előtt lép fel.

NArtDem: Az adnominális mutató névmás egy artikulus közbeiktatásával a főnév

után lép fel.

NDemArt: Az adnominális mutató névmás a főnév után, az artikulus előtt lép fel.

NClsfrDem: Az adnominális mutató névmás egy osztályjelölő (genusjelölő) közbeiktatásával a főnév után lép fel.

NDemClsfr: Az adnominális mutató névmás a főnév után, egy osztályjelölő (genusjelölő) előtt lép fel.

ArtNDem: Az adnominális mutató névmás az artikulus és a főnév után lép fel.

ArtDemN: Az adnominális mutató névmás az artikulus után, a főnév előtt lép fel.

ClsfrNDem: Az adnominális mutató névmás egy osztályjelölő (genusjelölő) és a főnév után lép fel.

ClsfrDemN: Az adnominális mutató névmás egy osztályjelölő (genusjelölő) és a főnév között lép fel.

[1] Az artikulus lehet önálló szó a főnév (és az adnominális mutatónévmás) előtt vagy után, illetve affixum (klitikum) valamelyik tag elejéhez vagy végéhez kapcsolódóan. (A főnévhez hátulról csatlakozó artikulusmorfémát végartikulusnak is szokták nevezni.) Az artikulus önálló szó vagy affixum (klitikum) voltát ennél a paraméternél nem jelezzük, pusztán a szórendjére vagyunk tekintettel.