A műveltető szerkezetek (causative constructions) olyan nyelvi szerkezetek, amelyek egy két eseményt jelölő nyelvi szituációt írnak le: az okozás eseményét (causing), amelyben az okozó vagy késztető (causer) tesz vagy kezdeményez valamit, illetve az okozott eseményt, amelyben az okozó cselekvése eredményeképpen a végrehajtó vagy késztetett (causee) valamely cselekményt hajt végre, illetve állapotváltozáson megy át. A műveltetés kifejezésének három típusa van: a lexikai,[1] a morfológiai és a szintaktikai (más néven analitikus vagy perifrasztikus). Ez a paraméter a morfológiai típusú műveltetéssel foglalkozik.
Morfológiainak azokat a műveltető szerkezeteket nevezzük, amelyekben az okozás és az okozott cselekmény egyazon tagmondatban (clause) fogalmazódik meg, másképp szólva az okozásnak nincsen saját állítmánya, hanem az a végrehajtás igéjének morfológiájában mutatkozik meg.
Típusok:
NoMorphCC: A nyelv a műveltetést nem morfológiailag fejezi ki (perifrasztikus műveltető szerkezeteket használ).[2]
PrefCC: A nyelv a műveltetést prefixummal fejezi ki a végrehajtás igéjén.
SuffCC: A nyelv a műveltetést szuffixummal fejezi ki a végrehajtás igéjén.
IntCC: A nyelv a műveltetést interfixummal fejezi ki a végrehajtás igéjén.[3]
InfCC: A nyelv a műveltetést infixummal fejezi ki a végrehajtás igéjén.[4]
CrcfCC: A nyelv a műveltetést cirkumfixummal fejezi ki a végrehajtás igéjén.
ElseMorfCC:A nyelv a műveltetést belső flexió, tonális váltás vagy reduplikáció révén fejezi ki.[5]
Egyenlő gyakoriságú előfordulása esetén két paraméterérték & jellel összekapcsolható; ha az egyik (szerkezetileg) domináns, de a másik is előfordul, az összekötő jel / a domináns érték után.
[1] Lexikai típusú műveltetésnek az okozás és a végrehajtás momentumát egyazon igetőben kifejező műveltetést nevezzük, például megöl = okozza, hogy meghal, meglök = okozza, hogy elmozduljon stb. Előfordul, hogy a lexikai típusú műveltető ige csak belső flexió vagy más fonetikai/fonológiai jegy tekintetében különbözik nem-műveltető párjától (például német fallen ’ledől’ ↔ fällen ’ledönt’), azonban ez a szembenállás általában nem szisztematikus (minden ilyen igepár egyedi eltérést mutat). A műveltetés kifejezésének lexikai típusa minden nyelvben legfeljebb felsorolhatóan sok igére jellemző, és az összes többi ige esetében morfológiai vagy szintaktikai megoldás használatos. Ezért tipológiailag a nyelveket csak az utóbbi szintek alapján lehet jellemezni.
[2] Ilyenkor a Nem perifrasztikus műveltetés paraméter értékének NoNonpfrCC-nek kell lennie.
[3] Interfixumnak a műveltetést kifejező affixum csak akkor tekinthető, ha nem képzőként működik, azaz nem közvetlenül az igető melletti pozíciót foglalja el, hanem a műveltetés nélküli igealak valamely két affixuma közé ékelődik. Minden más esetben prefixumként, szuffixumként, infixumként vagy cirkumfixumként kell azonosítani.
[4] Infixum az igető belsejébe ékelődő, de funkcionálisan különálló morféma. (Ha azonban a műveltetés úgy fejeződik ki az igetőben, hogy a műveltetést kifejező szegmentumnak a tőmorfémától megkülönböztetett önálló – rendszerszerű – volta nem igazolható, akkor belső flexióról van szó, tehát az ElseMorfCC paraméterérték az érvényes.)
[5] Ilyenkor a Nem-perifrasztikus műveltetés paraméter értékének FlexNonpfrCC-nek kell lennie.