Mondattani típus főnevek esetén

Egy nyelv mondattani típusát az egy és két kötelező kiegészítéssel álló (egy valenciájú intranzitív és monotranzitív) igék argumentumainak morfoszintaktikai kezelése[1] alapján állapítjuk meg. A megvizsgálandó mondatok egyszerű kijelentő mondatok,[2] melyekben

  • az S (az intranzitív ige egyetlen kötelező kiegészítése) vagy az A (a tranzitív ige inkább agens jellegű[3] kötelező kiegészítése) a topik;
  • az ige és, ha van a mondatban, a P (meghatározását lásd alább) pedig a mondat által közölt új információ (réma, komment);
  • minden funkciót teljes főnév (nem névmás) fejez ki.

A figyelembe veendő argumentumok a következők:

Sa  – a tudatos, szándékos aktivitást kifejező intranzitív igék kötelező kiegészítése (intranzitív agens)[4]

Snona – a nem-aktivitást (hanem állapotot, történést) kifejező intranzitív igék kötelező kiegészítése (intranzitív non-agens)[5]

Aa  – a tudatos, szándékos aktivitást kifejező tranzitív igék inkább agens jellegű kötelező kiegészítése (tranzitív agens)[6]

Anona – a nem-aktivitást (hanem állapotot, történést) kifejező tranzitív igék nem P jellegű kötelező kiegészítése (tranzitív non-agens)[7]

P – a tranzitív igének az A-val szembeállítható, inkább patiens jellegű kötelező kiegészítése, amely az ige által kifejezett cselekvés, történés eredményét, tényleges vagy képzetes érintettjét nevezi meg.[8]

Típusok:

Tri: A nyelv a morfoszintaktikai kezelés szempontjából három kategóriát különböztet meg (a kategóriákon belül nem téve különbséget): 1. [Sa és Snona];  2. [Aa és Anona];  3. [P]. (Tripartit vagy triadikus típus.)

Nom: A nyelv a morfoszintaktikai kezelés szempontjából két kategóriát különböztet meg (a kategóriákon belül nem téve különbséget): 1. [Sa, Snona, Aa és Anona];   2. [P]. (Nominatív vagy nominatív–akkuzatív típus.)

Erg: A nyelv a morfoszintaktikai kezelés szempontjából két kategóriát különböztet meg (a kategóriákon belül nem téve különbséget): 1. [Sa, Snona és P]; 2. [Aa és Anona].   (Ergatív vagy ergatív–abszolutív típus.)

SemiAct: A nyelv a morfoszintaktikai kezelés szempontjából két kategóriát különböztet meg (a kategóriákon belül nem téve különbséget): 1. [Sa, Aa és Anona]; 2. [Snona és P].  (Félaktív vagy félagentív típus.)[9]

Act: A nyelv a morfoszintaktikai kezelés szempontjából két kategóriát különböztet meg (a kategóriákon belül nem téve különbséget): 1. [Sa és Aa]; 2. [Snona, Anona és P]. (Aktív vagy agentív típus.)

Else: A nyelv a fenti típusok közül egyikbe sem sorolható be.[10]

A vegyes típusú nyelvek e fenti kódok & vagy / jellel való összekapcsolásával jellemezhetők. & jelet ennél a paraméternél akkor használjunk, ha a két típusalkotó mondattani szerkezet használata valamilyen szintaktikai vagy szemantikai szabály szerint oszlik meg a nyelvben, a / jellel a jel utáni típus ritka, sporadikus megjelenésére utalunk. Ha a nem domináns típus használata fakultatív (ugyanazt a mondatot a domináns séma szerint is fel lehet építeni), akkor a / jel utáni kódot zárójelbe tehetjük.

 

[1] A morfoszintaktikai kezelés jelenthet esetalakot, adpozíció használatát vagy kötelező szórendet.

[2] Az érték meghatározásánál csak az aktív mondatokat vesszük figyelembe, de a kommentárban kitérhetünk egyéb igenemekre is.

[3] Az „inkább agens” a tranzitív ige kötelező patiens kiegészítésével (P, a cselekvés eredménye, tényleges vagy képzetes érintettje) áll szemben.

[4] Például a fiú az a fiú sétál mondatban.

[5] Például a fiú az a fiú szédül mondatban.

[6] Például a fiú az a fiú házat épít mondatban.

[7] Például a fiú az a fiú veszélyt érez mondatban.

[8] Például a ház az az ember felépíti a házat, az ember kifesti a házat, az ember megörökli a házat, az ember elképzeli a házat mondatokban.

[9] Egyelőre kétséges, hogy valóban léteznek-e ilyen nyelvek, bár az aktív nyelveket rendszerint tévesen így ábrázolják. Alaposan megvizsgálandó, hogy Aa és Anona megformálása között valóban nincs-e különbség. Ha van, akkor a nyelv valószínűleg az Act típusba tartozik.

[10] Ide tartoznak a tematikus (fókusz-orientált vagy filippin típusú), a duplikatív (függőeset-kettőző, double oblique) típusú nyelvek, és esetleg további mondatfelépítési elveket felmutató nyelvek is.