Ebben a paraméterben azt vizsgáljuk, hogy az ige kellést (deontikum, Deon) kifejező modalitáseszközei affixumok, önálló szavak vagy más eszközök, illetve hogy ezek hogyan helyezkednek el az igéhez vagy az igetőhöz viszonyítva. Alapesetként a legegyszerűbb (felépítésű) intranzitív igékkel[1] alkotott deontikus szerkezeteket vizsgáljuk.

Típusok:

NoDeon: A nyelvben a kellést csak olyan eszközökkel lehet körülírni, amelyek nem az igei modalitás kategóriáját képviselik, hanem inkább az egész mondatra vonatkoznak.[2]

NoMorfDeon: A nyelvben a kellést morfológiailag elkülöníthetetlen elemek fejezik ki.[3]

PrefDeon: A nyelvben a kellést az igetőhöz csatlakozó prefixum fejezi ki.

InfDeon: A nyelvben a kellést az igetőbe ékelődő infixum fejezi ki.

SuffDeon: A nyelvben a kellést az igetőhöz csatlakozó szuffixum fejezi ki.

CrcfDeon: A nyelvben a kellést az igetőhöz csatlakozó cirkumfixum fejezi ki.

VDeon: A nyelvben a kellést az igét (közvetlenül vagy közvetve) követő önálló szó fejezi ki.

DeonV: A nyelvben a kellést az igét (közvetlenül vagy közvetve) megelőző önálló szó fejezi ki.

Ha egy nyelvben a kellést többféle eszközzel is ki lehet fejezni, az egyenlő gyakoriságú eszközökre vonatkozó paraméterértékeket &, a különböző gyakorisággal előfordulókat / jellel lehet egyesíteni (a jel előtti eszköz a domináns). A NoDeon nem kapcsolható egyetlen más paraméterértékhez sem

[1] Például jön, megy stb.

[2] Ide tartozik minden olyan eset is, amikor a modalitást egy főmondatban fejezzük ki, az ige pedig egy alárendelt mondatban található (például kell, hogy…, szükségesnek találom, hogy…). Az ilyen kifejezésmódok nem tekinthetők igemódoknak, ezek logikai modalitások, amelyekkel nem foglalkozunk. Ezért ezt a paraméterértéket csak akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha a kellés kifejezésre semmilyen más (grammatikai) eszköz nem áll rendelkezésre (ha a nyelvre a többi paraméterérték közül egyik sem jellemző).

[3] Ilyenek lehetnek a belső flexió vagy az ige tonalitásának megváltoztatása.