A kopula olyan ige vagy affixum, amely nem-igei (névszói, határozói) állítmányok esetén a predikáció eszközeként kötelezően megjelenik a mondatban. Alapalakjában a kopulának e predikatív funkción kívül más jelentése nincsen (ha önálló szó, rendszerint azonos az ún. létigével). A kopulahasználat a különböző nem-igei predikátumok esetében eltérő lehet. Ennél a paraméternél alanyesetben (vagy egyéb legegyszerűbb formában) álló főnévi vagy névmási alanyt és határozói állítmányt tartalmazó mondatokkal kapcsolatban vizsgálódunk. A határozói állítmányok prototipikus esetein itt a hely- és időhatározókat értjük.[1]

A jelenséget először is alapesetben vizsgáljuk, azaz olyan  mondatokban, melyek a) statív jellegűek,[2] b) kijelentő módban, c) jelen időben és/vagy a legkevésbé jelölt (legsemlegesebb) aspektusban, továbbá  d) egyes szám harmadik személyben állnak. Ezek az úgynevezett jelöletlen predikátumformák. Ha az ilyen mondatokban van bármilyen kötelező harmadik elem az alanyon és a határozói kifejezésen kívül, akkor a nyelv használ kopulát. Ha nincsen, akkor meg kell vizsgálni az olyan mondatokat is, amelyek pusztán a b), c) és d) kritériumok valamelyikében térnek el az előbb vizsgált mondatoktól (jelölt predikátumformák). Ha úgy találjuk, hogy kopula ezekben az esetekben sem jelenik meg, akkor a nyelv valószínűleg egyáltalán nem használ kopulát;[3] ha viszont igen, akkor az eredeti kopulátlan mondatot zéró kopulát tartalmazó mondatnak minősítjük.

Típusok:

NoCop: A nyelv nem használ kopulát.

AdvNoCop: Hely- vagy időhatározói predikátum esetén kopula nem használatos (de főnévi vagy/és melléknévi predikátum esetén igen).

AdvCopNonPres: Hely- vagy időhatározói predikátum esetén a kopula csak a jelöletlen predikátumformák esetén nem használatos, egyébként igen.

AdvCop: Hely- vagy időhatározói predikátum esetén a kopula minden esetben kötelező.

[1] Ilyen határozói állítmányok például az itt van vagy Budapesten van, illetve most van vagy hétfőn van.

[2] Ez annyit tesz, hogy pusztán a predikációt fejezik ki jelen időben vagy általánosságban. Azokat a kopulatív igéket, amelyek ezen a funkción kívül valamilyen adalékos jelentéssel is rendelkeznek (például folyamatot, változást vagy annak elmaradását jelentik), tipológiai szempontból nem tekintjük kopulának, mert ilyen igék olyan nyelvekben is előfordulnak, amelyek nem ismerik a kopula alapalakját.

[3] Ez akkor bizonyos, ha a főnévi és a melléknévi állítmány melletti kopulahasználat esetében ugyanezt találjuk, ehhez lásd a kopulahasználat főnévi állítmány mellett és a kopulahasználat melléknévi állítmány mellett paramétereket.