A kopula olyan ige vagy affixum, amely nem-igei (névszói, határozói) állítmányok esetén a predikáció eszközeként kötelezően megjelenik a mondatban. Alapalakjában a kopulának e predikatív funkción kívül más jelentése nincsen (ha önálló szó, rendszerint azonos az ún. létigével).[1] Az alapalakot olyan mondatokban határozzuk meg, melyek megfelelnek a következő négy kritériumnak: a) statív jellegűek,[2] b) kijelentő módban, c) jelen időben és/vagy a legkevésbé jelölt (legsemlegesebb) aspektusban állnak. A kopula típusát a jelentéses (nem vagy nem pusztán kopula funkciójú) igékhez való viszonyában határozzuk meg.

Típusok:

NoCop: A nyelv egyáltalán nem használ kopulát.

Cop=VInfl: A kopulát – ahol megjelenik – ugyanúgy ragozzuk, mint a jelentéses igéket.

CopNoVInfl: A kopulát – ahol megjelenik – nem ragozzuk, eltérően a jelentéses igéktől.

Cop=VNotInfl: A kopulát – ahol megjelenik – ugyanúgy nem ragozzuk, mint a jelentéses igéket.

CopNoV: A kopula az adott nyelvben önálló szó, de nem ige.

Cop=Aff: A kopula az adott nyelvben igei affixum.[3]

Amennyiben egy nyelv több típust is alkalmaz, két érték is megadható, & jellel összekapcsolva, ha (szerkezetileg) egyik megoldás sem domináns, / jellel, ha az elöl álló dominánsnak tekintendő.

[1] Azokat a kopulatív igéket, amelyek ezen a funkción kívül valamilyen adalékos jelentéssel is rendelkeznek (például folyamatot, változást vagy annak elmaradását jelentik), tipológiai szempontból nem tekintjük kopulának, mert ilyen igék olyan nyelvekben is előfordulnak, amelyek nem ismerik a kopula alapalakját.

[2] Ez annyit tesz, hogy pusztán a predikációt fejezik ki jelen időben vagy általánosságban.

[3] Ide sorolandó a nem-igei állítmányok igei affixációval való kopulálása, például predikatív névszók igei ragozása. Szöveges kommentárban részletezendő.