Intranzitív igének az olyan igét nevezzük, amely állítmányként képes nem-elliptikus, grammatikális mondatot képezni bármely kötelező kiegészítés (argumentum) nélkül, vagy egyetlen argumentummal.[1] A kötelező kiegészítés nélkül megálló intranzitív igéket nevezik 0, az egy kötelező kiegészítéssel állókat 1 valenciás igéknek is.[2] A 0 valenciás igék rendszerint kis létszámú, zárt csoportot képeznek az intranzitív igék között. A nyelvek különböznek atekintetben, hogy léteznek-e bennük 0 valenciás intranzitív igék.

Típusok:

ZeroIntr: A nyelvben – az 1 valenciás intranzitív igék mellett – létezik a kötelező kiegészítés nélkül nem-elliptikus, grammatikális mondatot alkotni képes intranzitív igék egy csoportja.

NoZeroIntr: A nyelvben minden intrazitív ige egy kötelező kiegészítéssel áll (1 valenciájú).

[1] Egy sor nyelvben előfordulnak olyan igealakok, amelyek önmagukban is mondatot alkotnak, de mégsem tekinthetők nem-elliptikus szerkezetnek, mivel maga az igealak kifejezi az egyébként névmásként vagy/és főnévként explikálható argumentumokat (ún. pro-drop igeformák). Az ilyenek akár tranzitívak is lehetnek, vö. magyar Szeretlek (tulajdonképpen ’én szeretlek téged’). Nem tekinthetők intranzitív igéknek továbbá azok az ún. személytelen, de vonzatos igék sem, amelyeknek az egyetlen kötelező kiegészítése olyan grammatikai formában áll, melyben a szokásos tranzitív igék nem-agens jellegű kiegészítései szoktak megjelenni, például latin taedet me ’undorodom’, ahol a me akkuzatívuszban áll.

[2] 0 valenciás ige például az esteledik a magyarban, mert egyetlen szavas használata is teljes értékű, hiánytalan, nyelvtanilag kifogástalan minimális mondatot képez: Esteledik., illetve mert bármely kiegészítése nem kötelezőnek minősíthető (például Nyáron később esteledik, mint télen.).