Az egyes és a többes szám[1] második személyű imperatívuszi (állító felszólító módú) alakja különbözhet, vagy sem, a kijelentő módú paradigma ugyanolyan számú és személyű igealakjától,[2] illetve egymástól. Ennek megfelelően a két szám második személye egyaránt híján lehet a specifikus alaknak, vagy közülük csak az egyikben lép fel ilyen, vagy mindkettőben, illetve lehetnek egymással azonosak vagy sem.

Típusok:

NoImpSpec: A nyelvben egyáltalán nincsenek második személyű specifikus[3] felszólító alakok.

ImpSpec: A nyelv mind egyes szám, mind többes szám második személyben specifikus felszólító módú alakot használ, melyek azonban egymástól nem különböznek.

ImpSpecSgSpecPl: A nyelv mind egyes szám, mind többes szám második személyben specifikus felszólító módú alakot használ, melyek egymástól is különböznek.

ImpSpecSgNonspecPl: A nyelv egyes szám második személyben specifikus felszólító módú alakot használ, a többes szám második személyben azonban nem.

ImpNonspecSgSpecPl: A nyelv egyes szám második személyben nem használ specifikus felszólító módú alakot, a többes szám második személyben azonban igen.

[1] Ennél a paraméternél az esetleges duálist, triálist stb. nem vizsgáljuk.

[2] Ha különbözik, akkor sajátos imperatívuszi formának tekintjük abban az esetben is, ha egybeesik más személyű alakokkal, például a konjunktívusszal vagy az infinitívusszal.

[3] Értsd: a kijelentő mód megfelelő személyű alakjától különböző.