Szuppletivitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor szabályos szemantikai viszonyok előre nem látható módon vannak kódolva. Szuppletivitás előfordul mind a tövek (go – went), mind az affixumok (boy-s – ox-en) tekintetében. Ebben a paraméterben az igetövek tőszuppletivitását vizsgáljuk (tehát amikor egyazon ige különböző részparadigmái különböző tövekből vannak képezve). Vannak nyelvek, amelyek csak igeidő tekintetében, vannak amelyek csak aspektus tekintetében mutatnak fel szuppletivitást, előfordulnak egyéb típusú szuppletivitások is; illetve vannak nyelvek, amelyekben ez a jelenség nem figyelhető meg.[1]

Típusok:

NoVSuppl: A nyelvben az igetöveknél nem figyelhető meg szuppletivitás.

VSupplT: A nyelvben az igetöveknél az igeidő tekintetében fordulnak elő szuppletív alakok.

VSupplA: A nyelvben az igetöveknél az aspektus tekintetében fordulnak elő szuppletív alakok.

VSupplElse: A nyelvben az igetöveknél az igeidőtől és az aspektustól eltérő szempontból fordulnak elő szuppletív alakok.

[1] Csak az idő tekintetében szuppletív az angol, ahol egyetlen időmegkülönböztetést érint, de van olyan nyelv, ahol többet is. A kizárólagosan aspektuális szuppletivitás rendszerint a perfektív–imperfektív megkülönböztetésre vonatkozik, de előfordul más aspektualitásokkal kapcsolatban is. Vannak nyelvek, amelyekben szuppletivitás mind az idő, mind az aspektus tekintetében előfordul, ilyen például az orosz (id’ot ’megy’ – šol ’ment’; govorit’ ’mondani, folyamatos aspektus’ – skazat’ ’ua. befejezett aspektus’). Bármely (a NoVSuppl-tól különböző) paraméterérték választása esetén szöveges magyarázat is szükséges.