Az  igeragozási szintézis értéke  [category-per-word value („cpw value”)] az ige grammatikai (ragozási) kategóriáit kifejező, egyidejűleg megjelenő nyelvi objektumok maximális számával jellemezhető a ténylegesen létező igealakban.[1] Ragozási kategóriának nevezünk bármely olyan grammatikai kategóriát, amelynek megváltoztatása egy másik ragozási alakot eredményezne, illetve amelynek jelenléte vagy megformálása legalább részben a grammatikai környezet függvénye.[2]

A grammatikai kategóriákat önálló szavakkal vagy affixumokkal lehet kifejezni. Az előbbit analitikus, az utóbbit szintetikus szerkesztésnek nevezzük. Az elemek akkor képeznek szintetikus szerkezetet, ha morfológiai, és nem szintaktikai kapcsolatban állnak egymással.[3]

Típusok:

CpW=0: A nyelvben egyáltalán nincsen igeragozás.

CpW=X: A nyelvben van igeragozás, a maximálisan ragozott igealak X kategóriát tartalmaz. (Az X helyére a számérték írandó.)

[1] A nyelvek többségében ez a szám kisebb, mint a nyelvben használatos igeragozási kategóriák egyáltalában vett száma (lásd az Igeragozási kategóriák száma paraméternél). Ennek többek között az lehet az oka, hogy az igealakok bizonyos kategóriák szerinti megkülönböztetése nem terjed ki a paradigma egészére, így egyes igeragozási kategóriák nem fordulhatnak elő együttesen, ugyanabban az igealakban.

[2] Az igék legáltalánosabb ragozási kategóriái: személy, szám; idő, aspektus, mód (Time, Aspect, Mode – TAM); egyeztetés, evidencialitás (evidenciális [szemtanúsági] versus reportív [nem-szemtanúsági] vagy/és miratív [az információ újdonságát hangsúlyozó]), státus (reális/irreális), polaritás (állítás/tagadás), illokúció (kijelentés, kérdés, felszólítás), igenem (genus verbi, diathesis). Ritkább ragozási kategóriák: nominalizálók, kollektívumok, inverzió, honorificitás, az akció kvantifikáltsága (egy vagy több dologra vonatkozik), fókusz/nyomaték, tranzitivitásjelölés, reciprocitásjelölők (mint egyeztetési kategória önálló kölcsönös névmások környezetében), konstrukciójelölés (utalás arra, hogy az igének vonzata van), tárgyosztályozó, nemspecifikus referencia jelölése, hatókör, deixis, mozgás, kauzativitás (ha kontextusfüggően jelentkezik). A TAM több kategóriának számít, ha az idő, aspektus, mód jelölése világosan elkülöníthető egymástól.

[3] Előfordulhat, hogy egy szerkezet szintetikusnak bizonyul, holott fonológiailag különálló szavakból áll (a grammatikai kategóriát kifejező elem nem rendelkezik szintaktikai önállósággal – hogy valóban így van-e, mindig külön vizsgálatot igényel). Szintaktikai a kapcsolat, ha az elemek önállóan is megjelenhetnek, ha szintaktikailag különböző csomópontokhoz tartoznak, ha a szóban forgó elemek sorrendje nem eleve rögzített, ha az elemek egyes esetekben önállóan is megjelenhetnek és fókuszálhatók, ha az elemek között egyeztetés van. De ha ez utóbbiak nem állnak is fenn, például az önálló hangsúly, illetve tónus vagy bizonyos nyelvek esetében az egynél több morából állás (prozódiai önállóság) önálló szóra utal.