Igeragozási kategóriának nevezünk bármely olyan grammatikai kategóriát, amelynek megváltoztatása egy adott nyelvben egy másik igeragozási alakot eredményezne,[1] illetve amelynek jelenléte vagy megformálása legalább részben a grammatikai környezet függvénye.[2] A grammatikai kategóriákat önálló szavakkal vagy affixumokkal lehet kifejezni. Az előbbit analitikus, az utóbbit szintetikus szerkesztésnek nevezzük. Az elemek akkor képeznek szintetikus szerkezetet, ha morfológiai, és nem szintaktikai kapcsolatban állnak egymással.[3]

Ebben a paraméterben egy adott nyelv igealakjaiban megjelenni képes különböző ragozási kategóriák számát adjuk meg, függetlenül attól, hogy egy adott igealakban ezekből ténylegesen hány lehet jelen egyidejűleg.

Típusok:

ConjCat=0: A nyelvben egyáltalán nincsen igeragozás.

ConjCat=X: A nyelvben van igeragozás, a ragozott igealakok X kategória tekintetében különbözhetnek egymástól. (Az X helyére a számérték írandó.)

[1] Így pl. a személyt és számot kifejező szintetikus morfémát itt két kategória képviseletének tekintjük, mert bármelyikük megváltoztatása más ragozási alakhoz vezet.

[2] Az igék legáltalánosabb ragozási kategóriái: személy, szám; idő, aspektus, mód (Time, Aspect, Mode – TAM); egyeztetés, evidencialitás (evidenciális [szemtanúsági] versus reportív [nem-szemtanúsági] vagy/és miratív [az információ újdonságát hangsúlyozó]), státus (reális/irreális), polaritás (állítás/tagadás), illokúció (kijelentés, kérdés, felszólítás), igenem (genus verbi, diathesis). Ritkább ragozási kategóriák: nominalizálók, kollektívumok, inverzió, honorificitás, az akció kvantifikáltsága (egy vagy több dologra vonatkozik), fókusz/nyomaték, tranzitivitásjelölés, reciprocitásjelölők (mint egyeztetési kategória önálló kölcsönös névmások környezetében), konstrukciójelölés (utalás arra, hogy az igének vonzata van), tárgyosztályozó, nemspecifikus referencia jelölése, hatókör, deixis, mozgás, kauzativitás (ha kontextusfüggően jelentkezik). A TAM több kategóriának számít, ha az idő, aspektus, mód jelölése világosan elkülöníthető egymástól.

[3] Előfordulhat, hogy egy szerkezet szintetikusnak bizonyul, holott fonológiailag különálló szavakból áll (a grammatikai kategóriát kifejező elem nem rendelkezik szintaktikai önállósággal – hogy valóban így van-e, mindig külön vizsgálatot igényel). Szintaktikai a kapcsolat, ha az elemek önállóan is megjelenhetnek, ha szintaktikailag különböző csomópontokhoz tartoznak, ha a szóban forgó elemek sorrendje nem eleve rögzített, ha az elemek egyes esetekben önállóan is megjelenhetnek és fókuszálhatók, ha az elemek között egyeztetés van. De ha ez utóbbiak nem állnak is fenn, például az önálló hangsúly, illetve tónus vagy bizonyos nyelvek esetében az egynél több morából állás (prozódiai önállóság) önálló szóra utal.