Kéteseményes mondatnak az olyan mondatokat nevezzük, amelyekben egy igével vagy igéből képzett szóval kifejezett cselekvés, történés, létezés vagy állapot (összefoglaló kifejezéssel: referált állítás) mint egy másik (fő)ige[1] tárgya (vonzata, kiegészítése, alárendeltje) jelenik meg. A kéteseményes mondat leggyakoribb esete a megnyilatkozást jelentő igék mint főigék kiegészítése egy közvetlen vagy közvetett idézettel, illetve a tudást, érzékelést vagy pszichikai viszonyulást kifejező igék mint főigék kiegészítése egy állítást kifejező nyelvi formával.[2] A referált állítást kifejező forma lehet a) alárendelő mellékmondat, b) igét vagy igéből képzett szót tartalmazó szószerkezet a főige mondatán belül. Az alárendelt eseményt kifejező nyelvi alakulat központi csomópontját (fejét, azaz igei vagy igei jellegű elemét) függő predikátumnak  (dependent predicate) nevezhetjük.

A kérdés, melyre ennél a paraméternél válaszolni kívánunk, az igeidő (tense) kategóriájára vonatkozik:[3] függ-e a függő predikátum igeideje a főige igeidejétől? Azaz: különbözik-e a függő predikátum igeideje attól az igeidőtől, amelyet ugyanennek az állításnak a kifejezésére használnánk, ha azt egy önálló mondatban fejeznénk ki?  Ismét másképp megfogalmazva: létezik-e az adott nyelvben nyelvtani időegyeztetés (consecutio temporum) a főige és az annak alárendelt állítás állítmányi igéje (vagy igéből képzett központi eleme) között az egyidejűségnek, illetve a két állítmány valamelyike előidejűségének kifejezésére?

Típusok:

NoTense: A nyelv az időviszonyokat egyáltalán nem, vagy legalábbis nem az igeidők megválasztásával fejezi ki; így a főige és a függő predikátum időbeli egyeztetéséről elvileg sem lehet szó.[4]

NoDepTense: A függő predikátum igeideje nem függ a főige igeidejétől (= a valóságos időt fejezi ki, ahogyan önálló mondatban is tenné).

DepTense: A függő predikátum igeideje függ a főige igeidejétől (= nem a valóságos időt tükrözi, hanem a főige idejéhez való viszonyulást).

A fenti típusok & jellel egyesíthetők, ha a nyelv egyenrangúan két típust képvisel, illetve / jellel, ha a jel előtti típus domináns, de a jel utáni megoldás is előfordul. A kód zárójelezése fakultativitást jelöl.[5]

[1] Főigén itt csak tartalmas igét értünk, amely nem segédige, vagy legalábbis van nem-segédigei használata is.

[2] A főigére vonatkozó tipikus példák: azt mondta (hogy), tudta (hogy), hallotta (hogy),  félt (hogy).

[3] A kérdést tehát az ige egyéb kategóriáitól, (mód, aspektus, igenem stb.) függetlenül vizsgáljuk.

[4] Ide tartoznak azok az esetek is, amikor a függő predikátum nem igeidőkkel rendelkező ige.

[5] Így pl. DepTense / (NoDepTense) olyan nyelvet jelentene, melyben az alapszabály az időegyeztetés, de bizonyos körülmények között ez elmaradhat. Ennek részletei külön kifejtendők a szöveges magyarázatban.