Grammatikai számrendszerrel egy nyelv abban az esetben rendelkezik, ha van benne olyan grammatikai eszköz[1], amely kötelezően alkalmazandó, amennyiben a mondatban szereplő főnév vagy névmás, illetve az ige valamely kötelező (explicit vagy implicit) argumentuma egynél több entitást jelöl. Azok a nyelvek, amelyeknek van grammatikai számrendszere, két vagy több szám között tehetnek különbséget. Ilyenek az egyes szám (singularis), kettes szám (dualis), a hármas szám (trialis), a paukálisz (paucalis, kis mennyiségek száma) és a többes szám (pluralis). Ritkán előfordul a grammatikai számok ettől eltérő rendszere is.

A grammatikai számok adott nyelvre jellemző meglétét alanyesetben (alapalakban) álló főneveken vagy/és névmásokon, illetve jelen idő harmadik személyű aktív igealakokon mérjük. A típus lényegében az egyes számtól grammatikailag megkülönböztetett számok megjelölésével adható meg. Ha a számjelölés a névszók és igék közül csak az egyik szófajnál jelenik meg, ezt zárójeles (N) vagy (V) jelöli a szám szimbóluma után. Ha valamely szám csak igen ritkán jelenik meg, akkor maga a számszimbólum is zárójelbe kerül.[2]

Példák a leggyakoribb típusokra és a nekik megfelelő jelölésmódokra:

NoGrNum: A nyelv nem rendelkezik grammatikai számrendszerrel.[3]

Pl: A nyelvben egyes szám és többes szám használatos.[4]

DuPl: A nyelvben egyes szám, kettes szám és többes szám használatos.

Du(N)Pl: A nyelvben egyes szám és többes szám használatos, valamint csak a nomeneknél kettes szám is.

Du(V)Pl: A nyelvben egyes szám és többes szám használatos, valamint csak az igéknél kettes szám is.

(Du)Pl: A nyelvben egyes szám, kettes szám és többes szám használatos, de a kettes szám használata korlátozott.

(Du)(N)Pl: A nyelvben egyes szám, kettes szám és többes szám használatos, de a kettes szám használata csak a nomeneknél fordul elő, és ott is korlátozott.

DuTrPl: A nyelvben egyes szám, kettes szám, hármas szám és többes szám használatos.

PauPl: A nyelvben egyes szám, paukálisz és többes szám használatos.

stb.[5]

SpecGrNum: A nyelvben van grammatikai számrendszer, de ez nem jellemezhető a Du, Tri, Pau, Pl szimbólumokkal illetve azok kombinációjával. („Egyéb” típus, szöveges magyarázatot igényel.)

[1] Ezek a legkülönbözőbb szintaktikai és morfológiai eljárások lehetnek, lásd a Számjelölés típusa paramétert.

[2] A számjelölés meglétét leíró szempontból értékeljük, és csak produktív minták jönnek számításba. Korlátozottan felbukkanó nyelvtörténeti reliktumok figyelmen kívül hagyandók.

[3] Mivel – a NoGrNum kategória kivételével – a nyelv minden esetben az egyes számtól különbözteti meg a további számokat, az egyes szám meglétét külön nem jelöljük. Ha egy nyelvben a számjelölés szempontjából csak egy alakban szerepelhetnek a névszók/igék, és a többességet nem tisztán grammatikai módon a mondat más eszközével fejezik ki (például számnevekkel vagy tőismétléssel), akkor nem azt mondjuk, hogy a nyelvben csak egyes szám használatos, hanem azt, hogy nincsen benne grammatikai számrendszer.

[4] Elvben előfordulhat, hogy más szimbólumok is egyedül álljanak a jelölésben. Például a Du érték olyan nyelvet jelentene, amelyben a kettes számnak grammatikai jelölése van, de a kettőnél többnek nincsen (egybeesik az egyes számmal).

[5] A fenti logika alapján kódolandók az itt nem jelzett kombinációk is.