Eldöntendő
(poláris) kérdésen olyan kérdés értendő, amelyre „igen” vagy „nem” válasz
lehetséges (vagy e szavak valamely szinonímája). Kizárólag neutrális kérdéseket
veszünk tekintetbe, amelyek arra kérdeznek rá, hogy a neutrális kijelentéssel[1]
megfogalmazható tényállás fennáll-e, vagy sem, és nem utalnak az elvárt
válaszra.[2]
Függő a kérdés, ha alá van rendelve egy olyan főmondatnak, mely tartalmaz egy
kérdezést jelentő igét, és nem szó szerinti idézésről van szó. Ez a paraméter a
függő (alárendelt és nem szó szerint idézett) eldöntendő kérdések szórendjére kérdez rá. Prototípusként olyan mondatokat tekintünk, amelyben az eldöntendő kérdés tranzitív igét tartalmaz, és teljes főnévvel fejeződik ki benne az S (szubjektum, agens) és az O (objektum, patiens, tárgy) kategóriája. Ha a mondatban van segédige, ennél a paraméternél ezt tekintjük V-nek, csakis ennek hiányában az önálló
igét. Szórenden e három összetevő relatív szórendjét értjük (köztes elemekre nem vagyunk tekintettel).
Típusok:
NoOblPq: A nyelvben nem értelmezhető a függő eldöntendő kérdés kategóriája.[3]
OblPq=Pq: A függő eldöntendő kérdésben az S, V, O szórendje ugyanaz, mint az önálló eldöntendő kérdésben.
OblPq=Dclr: A függő eldöntendő kérdésben az S, V, O szórendje különbözik az önálló eldöntendő kérdés szórendjétől, és megegyezik az eldöntendő kérdés alapjául szolgáló kijelentés (declarative sentence) szórendjével.[4]
OblPq=Spec: A függő eldöntendő kérdésben az S, V, O szórendje speciális, azaz különbözik mind az önálló eldöntendő kérdés, mind az eldöntendő kérdés alapjául szolgáló kijelentés szórendjétől.[5]
[1] Neutrális
kijelentés: az intranzitív ige egyetlen kötelező kiegészítése vagy a tranzitív
ige agense (nominatív nyelvekben: az alany) a mondat topikja (témája), az ige
és bővítményei a kommenthez (rémához) tartoznak.
[2] Azok az
eldöntendő kérdések, amelyek utalnak az elvárt válaszra (vezető vagy „ugye?”
típusú kérdések) gyakran másképp formálódnak meg, mint az ebből a szempontból
is neutrális kérdések.
[3] Ennek
legvalószínűbb esete, hogy az adott nyelvben a mások által mondottakat csak szó
szerint lehet idézni, amikor is az idézett kérdés szintaktikailag voltaképpen
inkább mellé-, mint alárendelt mondat.
[4] Ilyen nyelv
például az angol. (Peter is having
his breakfast (SVO). Is Peter having his breakfast (VSO)? He asks us if Peter
is having his breakfast (SVO).
[5] Ilyen nyelv például a német. (Peter ißt sein Frühstück (SVO). Ißt Peter sein Frühstück (VSO)? Er fragt, ob Peter sein Frühstück ißt (SOV).)