Az evidencialitás (szemtanúsági mód mint grammatikai kategória) jelzi, hogy a beszélő milyen tapasztalattal rendelkezik saját kijelentéseinek tartalma tekintetében. A közvetlen evidenciális kifejezhet (és meg is különböztethet egymástól) látási, hallási, egyéb közvetlen ismeretet, a közvetett evidenciális következtetéses (inferenciális) vagy hallomásos, idéző (kvotatív, reportatív) evidencialitást fejez ki.

Típusok:

NoEvid: A nyelvben az evidencialitás grammatikai kategóriaként nem ismeretes.[1]

EvidAff: Az evidencialitást a nyelvben igei affixum vagy klitikum jelzi.[2]

EvidParad: Az evidenciális a nyelvben az igeragozási rendszer (paradigma) része.[3]

EvidPart: Az evidencialitást a nyelvben külön partikulák fejezik ki.[4]

EvidModMf: Az evidencialitást a nyelvben modális morféma (különálló modális segédige, modális affixum) fejezi ki.[5]

EvidMix: A nyelv a fenti eszközök valamely kombinációját alkalmazza az evidencialitás kifejezésére (vegyes rendszerű).[6]

[1] Ha az Evidencialitás paraméter értéke NoEvid, akkor itt is annak kell lennie.

[2] Klitikumról különösen akkor beszélhetünk, ha bármely szófajhoz társulhat.

[3] Rendszerint egy különálló igeidő, a legtöbbször – de nem kizárólag – múlt. Ez az elkülönülés lehet részleges is, amikor egyes igeidők meghatározott evidencialitást is kifejeznek, míg a tőlük eltérő igeidők esetleg közömbösek az evidencialitás szempontjából.

[4] Ilyenkor döntő többségben a nem-szemtanúsági mód (közvetett evidencialitás) kódolására van külön partikula, bár akad egy-két kivétel, ahol például a vizuális evidenciát fejezik ki partikulával.

[5] Ennek nem kell kizárólag erre a funkcióra korlátozódnia, például egyes nyelvekben az irreális vagy konjunktívuszi morféma fejezi ki a közvetett evidencialitást. A modális morféma minéműsége szöveges magyarázatban tisztázandó.

[6] Például evidenciális partikulát és speciális ragozást egyidejűleg. Szöveges magyarázatban tisztázandó.