Az esetszinkretizmus az esetek paradigmatikus szintetizmusa (több esetfunkció egybeesése egyazon alakban).[1] Személyes névmási esetszinkretizmusról akkor beszélünk, ha a nyelvben a főnévragozásban több esetfunkció létezik, mint a személyes névmások ragozásában,[2] így bizonyos esetekben egyazon személyes névmási esetalaknak több főnévi esetfunkció felel meg. Önálló esetfunkciónak (esetnek) tekintünk minden olyan ragozási kategóriát, amely a konjugációval rendelkező szavak vagy azok bizonyos alosztályai legalább egy részénél megkülönböztethető a többitől. Ha a személyes névmás többféleképpen is ragozható, a leggazdagabb paradigmáját vesszük tekintetbe.

Típusok:

NoCase: A nyelvben nincsen esetragozás.

NoPPCase: A nyelvben van esetragozás, de a személyes névmások nem ragozódnak.

PP=NCase: A nyelvben a személyes névmásoknak vannak esetalakjai, és ezeknek a megoszlása egy az egyben megfelel a főnévi paradigmának.

PPSyncCase: A nyelvben a személyes névmások esetalakjainak száma eltér a főnévi esetekétől, és e személyes névmási esetalakok közül egy vagy több szinkretikus.

PPNoSyncCase: A nyelvben a személyes névmások esetalakjainak száma eltér a főnévi esetekétől, de egyenként mégsem szinkretikusak.

[1] Szemben az esetexponenciával, ami az esetek szintagmatikus szintetizmusa.

[2] Ebből a szempontból a személyes névmások paradigmájába beleszámítandók a szuppletív alakok is (például a magyarban a tőlem az én ablatívuszának számít).