Szimmetrikusnak akkor nevezünk egy esetjelölési rendszert, ha egy nyelv minden esetalakokkal rendelkező névszói szófajnál megegyező számú és funkciójú esetet különböztet meg. Az aszimmetria akkor áll fenn, ha a nyelvben egy szemantikailag vagy funkcionálisan (szófajilag) meghatározott csoport esetjelölése különbözik a nyelv domináns esetjelölési rendszerétől.[1] A különálló csoportok leggyakrabban a szabad személyes – és néha egyéb – névmások lehetnek, valamint a főneveknek (esetenként együttesen a főneveknek és a névmásoknak) szemantikailag meghatározott csoportjai.

Típusok:

NoCase: A nyelv egyáltalán nem ismeri a deklinációt.

CasesystSym: Szimmetrikus rendszer (az esetek száma mindenütt egyforma).

CasesystProg: Progresszíve aszimmetrikus esetjelölésű egy nyelv, ha a névszók egy kisebb csoportjában (például a névmásoknál) az esetek száma nagyobb, mint a névszók többségénél. [2]

CasesystDegr: Degresszíve aszimmetrikus esetjelölésű egy nyelv, ha a névszók egy kisebb csoportjában (például a névmásoknál vagy meghatározott jelentéskörbe tartozó főneveknél) az esetek száma kisebb, mint a névszók többségénél.

CasesystQual: Minőségileg aszimmetrikus esetjelölésről akkor beszélünk, ha az egymástól különböző ragozási csoportok eseteinek funkciója és megoszlása oly mértékben különbözik, hogy a két csoport között azonosíthatatlan esetek és így összemérhetetlen paradigmák adódnak.[3]

[1] Az aszimmetria nem tévesztendő össze a szinkretizmussal. Szinkretikus eseteknél az összeolvadó esetek mögöttesen jelen vannak és megkülönböztethetők, míg aszimmetria esetén valamely eset az egyik paradigmában teljességgel hiányzik. Továbbá esetjelölési aszimmetriáról csak szemantikailag elkülönült csoportok esetében lehet szó. Nem tekintendő tehát aszimmetrikusnak az esetrendszer, ha az eltérés morfológiai jellegű (például ragozási osztályok térnek el egymástól), továbbá ha elszigetelt és rendszertelen kivételekről van szó.

[2] Ide tartozik az a jelenség is, hogy egyes nyelvekben (például az angolban) a névmások egy részének két különböző esetalakja van, míg a főnevek nem ismerik az esetragozást.

[3] Például a pityantyatyarában a teljes főnevek az ergatív, a névmások a nominatív séma szerint viselkednek.