Az esetaffixumok (case affixes, Cx) egyes nyelvekben tőmorfémaként is felléphetnek, miáltal személyjelezhetők.[1] Ennek előfeltétele, hogy a személyjelek elegendően különböző alakkal[2] rendelkezzenek ahhoz, hogy mindhárom személy szemben álljon egymással, vagy legalább az egyik a másik kettővel. Az ilyen alakulatok lehetnek a személyes névmások (PP) függő eseteinek alternatívái vagy a személyes névmások paradigmájának szuppletív alakjai, az utóbbi esetben megkövetelhetik, vagy sem, a tulajdonképpeni személyes névmási tő (valamilyen változatának) jelenlétét.

Ha egy nyelvben az esetaffixumok személyjelezhetősége fellép a lokális, eszközhatározó, társhatározó és egyéb függő esetek affixumainak nagy részénél, akkor – a lehetséges kivételek ellenére – úgy tekintjük, hogy tipológiailag ez a jelenség a nyelvet a maga egészében jellemzi.

Típusok (PM – person marker):

NoCx: A nyelvben nincsenek esetaffixumok.

NoCxPM: A nyelvben az esetaffixumok nem vehetnek fel személyjelölőket.

CxPMNoPP: Az esetaffixumok felvehetnek személyjelölőket, ilyenkor a személyes névmás kitétele nem lehetséges.

CxPMOblPP: Az esetaffixumok felvehetnek személyjelölőket, ilyenkor a személyes névmás (valamilyen változatának) kitétele is kötelező.

CxPMOptPP: Az esetaffixumok felvehetnek személyjelölőket, a személyes névmás (valamilyen változatának) kitétele opcionális (nyomatékosító jellegű).

CxPMMixPP: Az esetaffixumok felvehetnek személyjelölőket, a személyes névmás (valamilyen változatának) kitétele részben kötelező, részben opcionális.[3]

[1] Nem tévesztendő össze azzal a jelenséggel, amikor esetaffixummal ellátott főnévhez járul személyjel, amikor is az esetaffixum természetesen nem válik tőmorfémává.

[2] Ezek egyike lehet zéró is.

[3] Szöveges kommentárban pontosítandó.