A célhatározói mondat
két eseményt ír le, melyek közül az egyik (a főesemény) azért történik meg,
hogy a másik (a célesemény) végbemehessen. A céleseményt kifejező célhatározói
mondattag lehet a) ige vagy igéből képzett egyéb szóalak a főeseményt
tartalmazó egyszerű mondatban, vagy b) igét tartalmazó célhatározói
mellékmondat (purpose clause). A célhatározói mondattag igealakjára vonatkozó
paraméter a következőképpen értelmezendő: a célesemény igealakja grammatikailag
vagy megegyezik azzal a formával, ahogyan ugyanez az ige egy önálló kijelentő
mondatban (főmondatban) megjelenne, vagy sem.[1] Az előző esetben
alapalakról („egyensúlyos” [balanced, Bal] alakról), az utóbbiban speciális
alakról („lefokozott” [deranked, Drk] alakról) beszélünk.[2] A nyelvek többségében
következetesen a két lehetőség egyike áll fenn, másokban mindkettő, mégpedig
vagy kötelező kiválasztással valamilyen grammatikai vagy logikai kritérium
függvényében, vagy fakultatíve bármely esetben.[3] Külön vizsgálandó az
azonos alanyú és a különböző alanyú célhatározói mondat,[4] valamint az, hogy a
célhatározói mondattag alakulása függ-e az ige jellegétől.[5]
Típusok:
PurpVBal: A célhatározói mondattag minden esetben alapalakú igét tartalmaz.[6]
PurpVBalSameSbj: A célhatározói mondattag csak abban az esetben tartalmaz alapalakú igét, ha a fő predikátum alanya és a célhatározói mondattag alanya azonos egymással (egyébként speciális alakot tartalmaz).
PurpVBalDiffSbj: A célhatározói mondattag csak abban az esetben tartalmaz alapalakú igét, ha a fő predikátum alanya és a célhatározói mondattag alanya nem azonos egymással (egyébként speciális alakot[7] tartalmaz).
PurpVBalDiffV: A célhatározói mondattag igéje az ige jellegétől[8] függően alapalakú vagy speciális alakú.
PurpVDrk: A célhatározói mondattag minden esetben ugyanolyan megformáltságú speciális igealakot tartalmaz, függetlenül az ige jellegétől vagy attól, hogy a fő predikátum alanya azonos-e a célhatározói mondattag alanyával.[9]
PurpVDrkDiffV: A célhatározói mondattag minden esetben speciális igealakot tartalmaz, de az ige jellegétől függően egymástól különböző speciális alakok jelennek vagy jelenhetnek meg.
PurpVDrkDiffSbj: A célhatározói mondattag minden esetben speciális igealakot tartalmaz, de attól függően, hogy a fő predikátum alanya azonos-e a célhatározói mondattag alanyával, egymástól különböző speciális alakok jelennek vagy jelenhetnek meg.
A fenti típusok & jellel egyesíthetők, ha a nyelv egyenrangúan két
típust képvisel, illetve / jellel, ha a jel előtti típus domináns, de a jel
utáni megoldás is előfordul. A kód zárójelezése fakultativitást jelöl.
Magyarázatok és példák szükségesek.
[1] Ha a kettő között csak az a különbség, hogy a célesemény
állítmányi alakjához egy további specifikus affixum vagy klitikum járul,
amelynek eltávolításával megkapnánk az önálló mondatbeli alakot, akkor úgy
tekintjük, hogy a két alak megegyezik egymással, hiszen ilyenkor a szóban forgó
elem lényegében célhatározói kötőszóként működik.
[2] Speciális avagy „lefokozott” igealakon érthetünk igéből képzett egyéb szófajú szavakat (például igeneveket), vagy olyan igealakokat, amelyek az idő, mód, aspektus vagy a személyjelezés tekintetében, esetleg esetvégződések vagy adpozíciók megjelenése révén különböznek az alapalaktól. Az nem követelmény, hogy a nyelvben ennek a speciális avagy „lefokozott” alaknak (például a főnévi igenévnek vagy a konjunktívuszi ragozású igealaknak) egyedül a célhatározói szerkezetben való használat legyen a funkciója. A legtöbb esetben a speciális alak más esetekben is használatos.
[3] A kötelező vagy fakultatív használat jellege a szöveges
magyarázatban tisztázandó.
[4] Például azonos alanyú az azért mentem oda, hogy megmutassam neki a gyűjteményemet (én mentem, és én mutatom), különböző alanyú az azért mentem oda, hogy megmutassa nekem a gyűjteményét (én mentem, de ő mutatja).
[5] Például hogy az ige intranzitív vagy tranzitív, vagy hogy milyen igeosztályba tartozik.
[6] Ide tartoznak azok az esetek is, amikor a nyelv a célhatározást semmilyen grammatikai módon nem jelöli, az csak kontextuálisan vagy logikailag következtethető ki.
[7] Ennél a paraméternél speciális alakon egyaránt értünk speciális igealakot vagy igéből képzett egyéb speciális alakokat (például igeneveket).
[8] Például ragozási típusától, jelentésétől stb.
[9] „Megjelennek”, ha a speciális alakok következetesen eltérnek egymástól, „megjelenhetnek” amikor van olyan eset, amelyben a szóba jöhető speciális alakok közötti választás fakultatív. A „megjelenik” és a „megjelenhet” lehetősége között ennek a paraméterértéknek a kiválasztásakor nem teszünk különbséget, de a szöveges magyarázatban tisztázzuk a helyzetet.