A birtokos névmások olyan szófajilag specifikus, nem kötött (non-bound, NB) grammatikai morfémák (szavak), amelyek jelzőként jelennek meg a birtokot kifejező főnév mellett, és utalnak a birtokos személyére vagy/és számára (esetleg nemére, osztályára is). Elhelyezkedhetnek a birtok előtt vagy után.

Típusok:

NoPoss(NB): A nyelv nem ismeri a birtokos névmás szófaját.[1]

Poss(NB)N: A nyelv használ birtokos névmásokat, és azok a birtok előtt állnak.

Nposs(NB): A nyelv használ birtokos névmásokat, és azok a birtok után állnak.

[1] Birtokos névmás mint önálló szófaj léte a nyelvben csak akkor állapítható meg, ha a birtokos személyét és/vagy számát kifejező önálló grammatikai szó nem azonos a személyes névmás valamely alakjával. Így például egy személyes névmás egyébként is használt genitívusza mint névmási birtokosjelölő nem tekinthető birtokos névmásnak. Ugyancsak nem birtokos névmás a birtokosként kötelező artikulussal vagy más kötelező kiegészítéssel álló személyes névmási alak, például az én… a magyarban.