PsrPrd=Adn: A birtoktulajdonító mondat szerkezete megegyezik az adnominális birtokos szerkezet felépítésével.

PsrPrdV: A mondat predikátuma tartalmas ige, a birtokos az ige megkövetelte alakban áll.

(1a) tēm köčəɣ mā āťe-m köčəɣ.

det kés én apa-1sg kés

’Ez a kés az apám kése.’ (L. N. K.)

(1b) tēmi āťe-m köčəɣ.

det apa-1sg kés

’Ez az apám kése.’ (L. N. K.)

(2a) tēmi qojaɣi köčəɣ? mā köčɣ-am.

det ki kés én kés-1sg

’Kié ez a kés? Az enyém.’ (L. N. K.)

(2b) tēmi qojaɣi köčəɣ? mā-nə taj-ʌ-i.

det ki kés én-loc birtokol-prs-3sg

’Kié ez a kés? Az enyém.’ (L. N. K.)

(3a) āťe-m-a tēm köčəɣ ārjaʌ-əm.

apa-1sg-lat det kés rendel-pst.ptc

’Ez a kés az apámé (az apámnak van rendelve).’ (L. N. K.)

(3b) tēm köčəɣ mā-ntem ārjəʌ-i.

det kés én-dat rendel-pst.pass.3sg

’Ez a  kés az enyém (nekem rendeltetett).’ (L. N. K.)

A szurguti hantiban nem különül el élesen a birtokos szerkezet tartalmazó (Ez az apám kése) és a birtoktulajdonító mondat (Ez a kés az apámé), ugyanis, mivel a birtokos eset jelöletlen, és a birtokviszonyt egyedül a birtokos–birtok szórend jelzi, ha a birtokost nem követi a birtok, szerepe elhomályosul. Éppen ezért az állítmányban az egész kéttagú szerkezet szerepel (1a), (1b), (2a). A birtokot jelölő szó ismétését úgy lehet elkerülni, hogy a mondat élén csak egy mutató névmás utal rá (1b). Ritkán, de előfordul a birtoklás igével való kifejezése is, akár a habitív igével (2b), akár más körülírással (3a, b).