A nyelv a morfoszintaktikai kezelés szempontjából két kategóriát különböztet meg (a kategóriákon belül nem téve különbséget): 1. [Sa, Snona, Aa és Anona]; 2. [P]. (Nominatív vagy nominatív–akkuzatív típus.)
(1) pox ńax-l.
fiú nevet-prs.3sg
’A fiú nevet.’ (S. O.)
(2) pox xūxǝl-ǝl.
fiú fut-prs.3sg
’A fiú fut.’ (S. O.)
(3) pox uli sijǝlǝ-l.
fiú rénszarvas észrevesz-prs.3sg
’A fiú észreveszi a rénszarvast.’ (S. O.)
(4) pox pisma xanš-l.
fiú levél ír-prs.3sg
’A fiú levelet ír.’ (S. O.)
A szinjai hantiban a tipikus mondatfelépítés nominatív–akkuzatív mintájú. Az intranzitív ige nem akaratlagos (1) és akaratlagos (2) főnévi alanya, valamint a tranzitív mondatok nem akaratlagos alanya (3) és akaratlagos ágense (4) jelöletlen. A főneveknek nincs jelölt tárgyesetük, az aktív mondatban a tárgyi szerepű mondatrész általában az alany és az ige között szerepel (3)–(4). A szinjaiban a fizikai érzékelést, változást kifejező intranzitív igék gyakran passzív igenemben használatosak. A passzív igealak mellett az ágens kötelezően lokatívuszraggal van ellátva (vö. Honti 1983, 1984: 93‒96, Kulonen 1989: 297‒302), de a passzív igenemet nem vesszük figyelembe a kódérték megállapításakor.