PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.

PR–T: A monotranzitív igék tárgya és a recipiens azonos jelölést kap, a ditranzitív igék tárgyának jelölése ettől különbözik.

VAgrPTnoR: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel sehogyan sem.

VAgrSpec: Az ige egyeztetése szintaktikai alapú, de eltér a felsoroltaktól.

(1) pox ńāń (P) lē-l.

fiú kenyér eszik-prs.3sg

’A fiú kenyeret eszik.’ (S. O.)

(2) ńāwrem manem (P) kaš-l-ǝli.

gyerek én.acc keres-prs-obj.3sg

’A gyerek engem keres.’ (S. O.)

(3) ńāwrem manem (R) ńāń (T) ma-l.

gyerek én.dat kenyér ad-prs-3sg

’A gyerek kenyeret ad nekem.’ (S. O.)

(4) ńāwrem manem (R) ńāń-ǝn (T) ma-l-li.

gyerek én.acc kenyér-loc ad-prs-obj.3sg

’A gyerek kenyeret ad nekem.’ (S. O.)

(5) ńāwrem-ǝn mā (R) ńāń-ǝn (T) ma-l-ajǝm.

gyerek-loc én kenyér-loc ad-prs-pass.1sg

’A gyerek kenyeret ad nekem.’ (S. O.)

A szinjai hantiban a személyes névmási recipiens (3) datívuszi alakú. A nyelvben a főnévi (1) és a nem személyes névmási tárgy jelöletlen (vö. Honti 1984: 96), a személyes névmási tárgy (2) akkuzatívuszi alakú (l. Onina 2009: 30), amely formailag egybeesik a datívusszal. A szinjai hantiban a ditranzitív szerkezetnek két típusa ismert: az egyik sémája valaki ad valakinek valamit, ilyenkor a személyes névmási recipiens datívuszban szerepel (3), a főnévi tárgy pedig jelöletlen tárgyesetben áll. A másik szerkezettípus sémája: valaki valakit valamivel ad, itt a személyes névmási recipiens esetragja akkuzatívusz (4) (ami formailag megegyezik a datívusszal), a direkt tárgy pedig insztrumentáliszi funkciójú lokatívuszragot kap (l. Onina 2009, Nikolaeva 1999a: 40, Honti 1984: 96). A szinjaiban tehát a névmási R formailag azonos alakú a másik ditranzitív szerkezettípus tárgyával (T). Az első szerkezettípusban az ige tárgyatlan, a másodikban tárgyas ragozású. Mivel az utóbbiban a recipiens kerül tárgyi mondatrészi szerepbe, így az ige a recipienssel van egyeztetve. A szinjaiban az első és második személyű, akkuzatívusz-datívuszi esetraggal álló személyes névmások mellett az ige tárgyas ragozású.

A ditranzitív szerkezeteket gyakran passzív szerkezettel fejezik ki, ahol az A funkciót lokatívusz jelöli, az R funkció jelöletlen, míg a T funkció insztrumentáliszi jelentésű lokatívuszi esetragot kap. Ilyenkor az ige az R funkciót kifejező mondatrésszel van egyeztetve, ami a passzív szerkezet alanya (S. O., F. L.). A szinjai hantiban a személyes névmásnak a ditranzitív szerkezetben betöltött funkciója így a T jelölt vagy jelöletlen volta (vö. Nikolaeva 1999a: 40), a tárgyas vagy tárgyatlan igeragozás használata és a kontextus alapján határozható meg. A téma további kutatást igényel.